Azon a gyerekkori t�len olyan h�r�teg bor�totta a hat�rt, hogy a nyulak, �s a madarak a kertekben tal�lhat� szalma- �s sz�nakazlakig is elmer�szkedtek. A falusi ember nem b�ntotta �ket, legfeljebb megpr�b�lt �gyeskedni, �s igyekezett egyet-egyet elcs�pni bel�l�k. Nem nagy sikerrel �s a mai gy�r �llom�ny nem az � sz�ml�jukra �rand�. A szomsz�d fi� is felt�masztotta a vessz�kosar�t, a kit�maszt� f�ra sp�rg�t k�t�tt, �s az ist�ll� sark�t�l figyelte, mikor t�vednek a kukoricaszemre a foglyok �s a f�c�nok. Hasztalan id�t�lt�snek tekintettem ezt a leskel�d�st. M�s gondolatom t�madt, de nem avattam be tervembe. Otthon az asztalosm�helyben karik�ban �lltak a dr�thuzalok, �s alkalmas pillanatban gyorsan hajtottam is n�h�ny hurkot. Az volt a tervem, hogy a kert k�zep�n tal�lhat� k�posztatorzs�kra k�t�m, hiszen a nyulak rendszeresen l�togatt�k, a nagy h�ban �r�ltek a finom csemeg�nek. Gyermekk�nt azt is hallottam, hogy a csal�dban t�bbsz�r sz�ba ker�lt, „Na, szilveszterkor nem lesz savany� k�poszt�s ny�lleves”. Az t�rt�nt ugyanis, hogy egy „j�akar�ja” �desap�mnak elvetette a fegyveret… A kell� pillanatot kilesve v�grehajtottam tervemet, s�t m�g a kert�nk alatt tal�lhat� ak�csorban is lehelyeztem n�h�ny hurkot a nyulak sz�m�ra. „�n Istenem seg�ts, hogy legyen ny�l a hurokban, hogy sz�leimnek oda a tudjam adni!” foh�szkodtam magamban, amint dolgom v�gezt�vel az esti sz�rk�letben a kert kapuj�n �t az udvarra l�ptem. M�snap d�lut�n arra lettem figyelmes, hogy D. Feri b�csi – nem is olyan r�gen eml�tette fel az esetet – a kert fel�l �rkezett hozz�nk, v�ll�n a pusk�j�val. Hangos sz�val azonnal engem k�vetelt �desap�mt�l, hogy hol van a k�ly�k, mert a hurkokat csak � rakhatta le. Nagyon sokszor vad�sztak egy�tt, �gy azonnal az volt a v�lasz, „tudod a fi� nem olyan, nem l�tezik, hogy � tette volna”. „A nyom�n j�ttem v�gig, hidd el, nem besz�lek bolondokat” v�laszolt Feri b�csi. A sz�monk�r�s el�l nem lehetett kit�rni, bevallottam mindent �s azt is elmondtam pityeregve, hogy csak seg�teni akartam, hogy �desap�mnak legyen meg az �r�me.A hurkokat m�r h�rman bontottuk le, �s Feri b�csi nem tett feljelent�st sem. Az lett a b�ntet�sem, hogy a kert�nk alatt h�z�d� Tisza-t�lt�sre sem mehettem a t�bbiekkel sz�nk�zni, cs�szk�lni. „M�g a kert fel� sem n�zhetsz”, figyelmeztetett ujj�t feltartva �desany�m. Eltelt n�h�ny nap, m�r kezdtem napirendre t�rni a dolog f�l�tt, amikor S. J�nos rend�r kereste �desap�mat. Els�t�t�lt el�ttem a vil�g, „most visznek a b�rt�nbe azonnal”, gondoltam magamban. De a h�zba besz�reml� hangok m�s hangulatr�l �rulkodtak, s�t azt is l�ttam, hogy a boroskancs�val a pince fel� tart ap�m, ami ugyan nem volt meglep�, hiszen J�nos b�csival is sokat vad�sztak egy�tt. Az t�rt�nt, hogy Feri b�csi elmondta, mint akadt a nyomomra �s az �ltalam lerakott hurkokra. De becs�let�re legyen mondva, azt is elmondta, mi�rt tettem. J�nos b�csi ezt meghallva ny�llal �rvendeztette meg sz�leimet, �gy elk�sz�lhetett a savany� k�poszt�s ny�lleves. S�t azt k�vet�en minden �vben hozott nyulat, ameddig csak fegyvert tudott fogni.

2005. janu�r 19.