Egy egyszer� t�rt�net

�breszt�t csipog a telefonom �s b�r f�lig m�g az �lomvil�gban j�rok, automatikusan kikapcsolom az �breszt�t, majd fel�l�k. Biztos m�dja ez annak, hogy az ember ne aludjon vissza. Lassan kinyitom a szemem, ny�jt�zkodom �s k�rben�zek a szob�ban. Nem l�tni semmit a s�t�tben, csak az ajt� fel�l dereng az el�t�rben l�v� kis kandall�b�l ki�rad� v�r�ses, meleg f�ny. Hajnal 4 �ra van. Lassan felkelek, majd az el�z� este a p�rom �ltal kik�sz�tett ruh�k felv�tele ut�n kis�t�lok a konyh�ba, �s lehajtok egy cs�sze hideg k�v�t, amit�l azt�n kir�z a hideg -de legal�bb fel�bresztett. Odas�t�lok a fegyverszekr�nyhez, kiveszem bel�le a j� �reg 12-es Tozt, f�l doboz t�lt�nyt, az �vem, majd magamra veszem a kab�tom �s kil�pek az udvarra.

A janu�ri hideg szinte azonnal belehas�t az orromba �s k�nnybe l�badt szemmel botork�lok oda gar�zshoz. Beteszem a kocsiba a felszerel�st, beind�tom az aut�t �s am�g melegszik egy kicsit a motor, addig kinyitom a nagykaput. P�r pillanat �s �ton vagyok -hajnali vadliba vad�szatra megyek. 
S�t�t van m�g �s csak egy-k�t tejes- vagy keny�rsz�ll�t� aut� f�nye t�ri meg az egyhang�s�got, mik�zben gyorsan fogynak alattam a kilom�terek. Az �t sz�l�n j� f�l m�ter magasra tolta fel a havat a h�kotr�, de ennek m�r b� egy hete. Mostanra az �t m�r sz�raz �s nem kell agg�dnom az alattomos j�gfoltokt�l. A r�di�b�l valamilyen n�vtelen, ismeretlen egy�ttes jazz el�ad�sa hangzik, ami m�skor ink�bb altat� hat�s� lenne, de most valami�rt j�l beleillik a hajnali hangulatba. A t�volban egy r�ka n�z r�m az �t k�zep�r�l, de mire k�zelebb �rek, m�r el is t�nik az �t menti n�dasban. Igen, lassan k�zel�tek a v�g�llom�shoz �s az egyre gyakrabban felt�n� n�dfoltok jelzik, hogy vizeny�s  ter�leten j�rok m�r.  Id�ben vagyok, lass�tok kicsit -m�g csak 5 �ra van. A tal�lkoz�t f�l hatra besz�lt�k meg, �gy van id�m �lvezni a hajnali utaz�s k�l�nleges hangulat�t.

B� t�z perccel kor�bban �rkezem, �gy j�r� motorral v�rom a vad�rt, aki szok�s�hoz h�ven pontban a megbesz�lt id�ben be is fut. Le�ll�tom a motort, �s egy hangos s�hajjal kisz�llok a kellemesen �tmelegedett, k�nyelmes aut�b�l. Kiveszem a pusk�t �s a t�bbi felszerel�st, beb�jok a csizm�ba �s egy kalapemel�ssel �dv�zl�m az addigra mell�m �r� mack� kin�zet� vad�rt. Beiratkozunk, majd �tk�lt�z�k az � aut�j�ba, mivel a hat�rban csak azzal lehet bejutni sziktavakhoz. � m�r fitt �s szok�s szerint b�besz�d�, de �n m�g nem ker�ltem ki teljesen a csendes, hajnali hangulatomb�l. A falu sz�l�n meg�llunk, mert itt k�telez� egy k�v�t inni, miel�tt v�gleg r�sz�nn�nk magunk a hajnali, -10fokos hidegben t�rt�n� liba-lesre. De hi�ba a meleg �s hangulatos kis kocsma, akaratunk t�retlen.

Kifele menet m�r �n is �l�nkebb vagyok. T�l az els� lib�mon, m�r nem csak az hajt, hogy  l�jek valamit, hanem, hogy min�l szebb �lm�nnyel t�vozhassak. „Liba van!-rengeteg. Csak magasan rep�lnek �s b�ven a Park hat�rain bel�l.” Kapom az inform�ci�t, de sebaj!Eddig m�g soha nem csal�dtam ebben a helyben, pedig sokszor meg kellett tennem ezt az utat, mire az els� liliket lesz�l�thattam a magasb�l.
Az �t szok�s szerint r�z�s, szinte minden tagom be�t�m valamibe, mire ki�r�nk kiszemelt helyre. Itt azt�n gyorsan be�lt�z�nk, pusk�t a v�llra �s m�r siet�nk is a n�dba v�gott leshelyekre, mert az �g alj�t most t�pte fel a hajnal �s a szakad�s -mely ment�n elv�lik az �g a f�ldt�l- egyre er�sebben izzik, dereng�sbe vonva a t�jat. K�s�r�m mutatja, hogy hol �lljak meg, majd egy halk „Sz*rt a tariszny�ba!” k�sz�nt�ssel toval�p. Tudja, hogy megb�zhat bennem, ismer m�r annyira, hogy tudja, nem kapkodok. V�gre megint egyed�l �s v�gre megint itt vagyok!

N�zel�d�k. A t�r�l egyre hangosabban lehet hallani az �bredez� mad�rsereg zsivaj�t. Ahogy n�vekszik a f�ny, �gy n� a sz�rnyas sereglet hangja is �s �gy h�g egyre magasabbra az izgalmam. „Vajon sikeresen t�rek ma haza?” Forgol�dok �s k�zben egyre t�bb mindent fedezek fel a k�r�l�ttem l�v� vil�gb�l. Mereng�semb�l a fejem f�l�tt tovah�z� vadkacsa-csapat r�nt vissza a val�s�gba. L�het�ek... lettek volna, ha �pp nem a hajnali n�das sz�ps�geivel lettem volna elfoglalva. Igaz, annyira nem is b�nom az elszalasztott lehet�s�get -az is el�g, hogy itt vagyok. Az�rt lassan ideje t�nyleg arra figyelnem ami�rt j�ttem, �gy a t� fel� �s a lassan monoton z�g�ss� er�s�d� mad�rhangok fel� fordulok.

Azt�n egyszer csak, mintha felrobbant volna valami, a z�g�s robajj� er�s�dik �s szinte hallani, amint a hang forr�sa elv�lik a v�zt�l. Nem b�rom ki, hogy ne kukucsk�ljak ki a n�db�l �s akkor a szemem el� t�rul a robaj oka: hatalmas, fekete felh� kering a t�voli szikt� felett �s mintha maga sem b�rn� a sz�d�t� �rv�nyl�st kisebb foltok -vadlib�k- szakadnak le r�la a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba. Mivel fel�m is tart k�t-h�rom csapat, �gy megint leh�z�dom a n�d k�z�, �s a fegyvert k�zbe v�ve, l�legzetvisszafojtva v�rom a lehet�s�get, mikor megint egy vadlib�ra emelhetem a pusk�m.

M�r leveg�t is alig merek venni, nehogy el�ruljam magam -ha akarn�m sem tagadhatn�m le, hogy a vadliba vad�szata az egyik nagy kedvencem. Hallgat�zom �s a n�d z�rg�se mellett egyre jobban hallatszik a k�zeled� lilikek ki�lt�sai.  Azt�n a vad�r fel�l sz�l a puska, a lib�k pedig liftk�nt emelkednek a magasba. Szinte sz�jt�tva figyelem, ahogy el�rhetetlen magass�gban tovah�znak felettem, majd lassan elhalkulnak �s elt�nnek a hajnali p�r�ban. 
�jabb �s �jabb csapatok k�zel�tenek hull�mokban, de ezek m�r magasan j�nnek -es�lyem sincs a rendes a l�v�sre, pedig n�ha m�r-m�r emeln�m a pusk�t is. Sebaj!-gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jtanak a szikr�z�, fagyos reggeli f�nyben.

Eltelik egy �ra �s sz�p lassan elfogy a a t� f�l�tti „felh�” is. M�r csak egy-egy elmaradt vagy hely�t nem tal�l� liba-csapat kering a t�j f�l�tt. Innen is, onnan is hallatszik a hangjuk, „lilik-lilik” vagy n�ha egy m�ly g�gog�s a lilikek k�z� keveredett ny�ri ludakt�l. Sz�p ez a reggel.

Kin�zek az �tra. A k�s�r�m m�r fel�m tart, vid�man l�b�lja az elejtett liliket, mik�zben �les l�ptekkel k�zel�t fel�m. T�nyleg olyan, mint egy nagy medve...
„Na?-eredm�ny?”-k�rdi.
„Semmi. Csak ez a sz�p reggel”-v�laszolom, mik�zben kiverekedem magam az �tra.
„Nekem ez a lilik j�tt. Azt hittem fel�d j�nnek, de azt�n �tkanyarodtak hozz�m” -mes�li, mik�zben poroszk�lunk vissza az aut�hoz.
Lem�lh�zom magam, majd be�l�k az aut�ba, mik�zben a vad�r is betuszkolja mag�t a sz�m�ra sz�k ajt�n. Ind�t, majd perceken bel�l �tverekszi mag�t a traktorok �ltal m�lyen felsz�ntott szakaszon �s m�r a k�ves�ton robogunk a reggeli tal�lkoz�hely fel�. Az elsz�mol�s ut�n szertart�sosan m�g megh�vom egy k�v�ra, majd mindenki megy a maga �tj�n. � etetni, �n meg haza.

Az aut� gyorsan falja a kilom�tereket. Lassan felt�rul a megszokott t�j k�pe, buck�k �s ak�cosok k�z�tt visz az utam, mik�zben a r�di�b�l valami kellemes jazz sz�l. M�g�ttem pedig egy �szaki v�ndor utazik, amit aj�nd�kba kaptam a vad�rt�l.