Ez is r�gi t�rt�net, vagy huszon�t �ves. Vad�szenged�lyem m�g csak p�r napos volt, 19 �ves elm�lv�n �pphogy az elej�n �lltam a j�võ vad�sz�sv�nyeinek, szalonk�z�sainak. Am�g pusk�m nem volt addig is rendk�v�l vonzott a szalonkavad�szat, �vek �ta j�rtam a Kamaraerdei Diana VT-hez szalonkaid�nyben vad�szmentoraimhoz kibicelni. Hol egyiket, hol m�sik tiszteltem meg jelenl�temmel, �s mivel hasznomat vett�k a figyel�sn�l, a lelõtt szalonka keres�s�n�l, nem is tiltakoztak jelenl�tem ellen. �n pedig r�szes�lhettem a szalonkavad�szat elõiskol�j�ban, a puska n�lk�li lesre j�r�sban.

Harmadik �ve volt ez m�r �gy, amikor Igaly J�zsef – akit legt�bbsz�r k�s�rtem az esti �s hajnali h�z�sokra – a korongl�võedz�s v�g�n v�ratlanul nem a p�nc�lszekr�nybe, hanem aut�ja csomagtart�j�ba rakatta vel�nk a sportfegyvereket. Szalonkaid�ny elej�n j�rtunk, nem volt neh�z kital�lni, hogy mi�rt. Nagy izgalom vett erõt rajtunk, pontosabban kettõnk�n, ifj� sportt�rsammal. J�ska b�csi – ahogy mi akkoriban õt sz�l�tottuk – elmagyar�zta, ha �gy ad�dik �s nem l�g ki nagyon a l�l�b, a sportpusk�val mi is lesbe �llhatunk egy f�lreesõ helyen. Gyakorlott l�võk voltunk m�r akkor, t�bb t�zezer patront elõtt�nk a budaõrsi skeet-lõt�ren, rendszeresen j�rtunk hajt�nak a vad�szatokra, sz�val volt alapja annak, hogy megb�zott benn�nk. Meg szeretett is minket, ifj� tit�nokat, fia nem l�v�n r�nk pazarolta tehets�g�nek-tud�s�nak �tad�s�t.

A gy�lekezõhelyre �rve olyan izgalom vett erõt rajtam, mint az aut�kb�l elõker�lõ vizsl�kon. Csak arra eml�kszem, hogy miut�n eloszlottak a vad�szok ism�t kocsiba �lt�nk �s J�ska b�ty�nk felvitt minket a T�t�nyi-fenns�k oldalazta erdõsz�lre. Egy sz�lesebb erdei �ton begyalogoltunk vagy �tven m�tert ahol engem le�ll�tott egy szob�nyi tiszt�son, Tibi bar�tomat meg beljebb ir�nyozta �s vissza�lve aut�j�ba sietett a t�bbi vad�sz ut�n, kedvenc leshely�re. Szigor�an meghagyta, el ne mozduljunk, ott v�rjuk meg, am�g a h�z�s v�g�n visszaj�n.

K�r�ln�zve leshelyemen eleinte igen el�gedett voltam kil�v�si lehetõs�geimmel, de ahogy erõsebben kezdett s�t�tedni, r� kellett d�bbennem, hogy a kopasz f�k koron�i – b�r nem sz�ktek magasra – hamar becsukj�k elõttem a l�v�si lehetõs�get. Meg�llap�tottam, hogy k�r�lbel�l a tiszt�ssal megegyezõ nagys�g� �gbolt maradt �szlel�si, c�lz�si �s l�v�si ter�letnek hacsak nem �thossz�ban j�n a szalonka. Ez a tiszt�s alig 7-8 m�ter �tm�rõjû lehetett, de az�rt bizakodtam. A siker �rdek�ben erõsen koncentr�ltam, radarszerû pontoss�ggal forgattam oda-vissza nyakamat, szemeim a r�vidke kis lõt�v minden r�szlet�t felsz�vt�k. A pusk�t �lland�an lõk�sz helyzetben tartottam, itt azt�n igaz�n nem volt idõ valami k�nyelmes v�rakoz� poz�ci�t felvenni. Teltek a percek, a t�zpercek, �n nem laz�tottam. Idõk�zben n�h�ny l�v�s hangj�t hozta gyeng�n a sz�l, ilyenkor fel-fell�ngolt bennem a rem�nysug�r.

Azt�n a h�z�s v�ge fel� pontosan velem szemben, mintegy t�z m�ter magasan a f�k hegy�n�l temp�s, gyors rep�l�ssel felt�nt egy szalonka. Azonnali c�lz�s - m�r a fejem f�l�tt van mire v�llhoz �r a fegyver –, l�v�s – erõsen h�trahajl� der�kkal, �s a tavaszi v�ndor belev�szve a m�g�ttem l�võ s�t�ts�gbe kb. h�sz m�terre az avarra zuhan. Azt se tudtam, mit csin�ljak hirtelen. Nem akartam beb�jni az erdõbe, mert h�tha j�n m�gegy, de szerettem volna azt is tudni, megvan-e elsõ szalonk�m? Azt�n a regula szerint a helyemen maradtam, J�ska b�ty�mnak van j� kuty�ja, azzal majd megkeress�k a h�z�s v�g�n. K�zben erõt vett rajtam, a tapasztalatlan ifj�n, a bizonytalans�g. Hi�ba j�rtam �vek �ta szalonkalesre, k�ts�geim kezdtek t�madni, vajon biztosan szalonk�t lõttem? Annyira villan�snyi idõ �llt csak rendelkez�sre, micsoda sz�gyenbe ker�l�k, ha egy gyorsr�ptû �nekes rig�t tal�ltam lõni.

Szerencs�re nem �gy t�rt�nt, a keres�s megkezd�s�t k�vetõen szinte azonnal r�tal�ltam az avaron pihenõ �lettelen v�ndorra. A kisebb m�retû tavaszi elõhirn�k�k k�z�l val� volt, az�rt okozott annyi izgalmat a megtal�l�sa elõtt. Megmutatni nem lehetett mindenkinek, csak a k�zeli vad�szcimbor�knak, hiszen sportpusk�val tulajdonk�ppen orozva lõttem. J�ska b�ty�m pedig megjegyezte, nagyon ritka �s szerencs�s az, aki elsõ szalonkavad�szat�n sikerrel j�r, meg�rdemeltem, de eml�kezzek majd vissza amikor egyed�l j�rok szalonk�zni, hogy ez ritka, k�l�nleges eset. Abban az �vben m�g egy szalonk�t siker�lt lõn�m, �s az�ta is �vente csak egyet-kettõt, sõt volt olyan �v, hogy egyet sem. M�gis sz�vesen j�rok tavaszonk�nt �jra meg �jra szalonkah�z�sra, b�r arra a szob�nyi, gyors reflexeket ig�nylõ tiszt�sra manaps�g m�r nem �lln�k.

Preisz Gyula