– Lehetetlen! – mondta a m�rn�k, �s megsimogatta �l�ben a kutya fej�t. – Ennyi idõ ut�n Bety�r k�ptelen r�. Nev�nek eml�t�s�re a kutya megemelkedett, f�lh�zta selyemszõrû f�l�t �s k�v�ncsian n�zett gazd�j�ra. A m�rn�k elmosolyodott, s egy halv�ny szemvillan�ssal leintette. – Meg k�ne pr�b�lnod – sip�totta az eln�k, aki a szemk�zti fotelben �lt �s m�r a harmadik cigarett�ra gy�jtott. – �vek �ra nem l�ttam ekkora bakot n�lunk. – Melyikhez hasonl�t? – mutatott a m�rn�k f�l�l�nk�lve a tr�feafalra, ahol vagy 50 õzagancs sorakozott. – Egyikhez se – legyintett lemond�an az eln�k, an�lk�l, hogy egy pillant�st is vetett volna a kollekci�ra. �pp el�gszer megszeml�lte õ m�r azokat a csontokat. – Ott a szajk� mellett van az a nagyon hossz�. No, ez a tegnapi legal�bb olyan magas volt, de alul hihetetlen�l vastag. �gy l�tt�k, csak vill�s, �s mind a k�t oldalon alacsonyan tûz�tt szem�ga van. A m�rn�knek f�lszaladt a szem�ld�ke. Kivette a sz�j�b�l a pip�t, a falhoz ment, leemelte a hossz�sz�r� bakot, lef�jta r�la a port, �s megford�totta az al�t�tet. „ 1976. m�jus 5. Szarvaspuszta, 430 gramm”, olvasta fennhangon a f�r�l az apja �r�s�t. – T�nyleg akkora, mint egy szarvas! – mondta az eln�k komikusan magas hangj�n. Kez�be fogta a pomp�s tr�fe�t, majd a bozontos vaddiszn�bõrre tette, melyen zoknis l�b�t nyugtatta. Bety�r is odal�pett, �s megszagl�szta az agancsot. – Eml�kszem, milyen b�szke volt r�. – Hozd ide! – mondta halkan a m�rn�k, mire a m�nszterlandi �vatosan foga k�z� vette az agancsot, az �r�asztalhoz oldalazott vele, �s le�lt gazd�ja el�. A m�rn�k megsimogatta a kuty�t, majd az asztal k�zep�re tette a tr�fe�t. – Miska b�csi, ez 30 centi! – h�ledezett a fiatal f�rfi. – Ha a tegnapi j�val vastagabb, akkor minimum 500 gramm… – Nem is merem mondani: N�ndi 600 f�l�ttire becs�lte. – �s eddig nem l�tt�tok? – Nem, soha m�g. Valahogy az �zeked�sre keveredett ide. A m�rn�k �lt�ben a k�nyvespolc�hoz fordult, levett egy kis z�ld f�zetet. – Tizenh�romezer m�rka. Mai �rfolyamon m�sf�l milli� forint – mondta elgondolkodva. Bety�rra n�zett, sz�vott egy m�lyet a pip�j�b�l, majd a f�zetet visszatette a hely�re. – �tven �vi tagd�j – s�hajtott az eln�k, �s galambõsz �st�ke szinte megremegett. – K�sz a k�v�! – l�pett be az ajt�n egy magas, fekete asszony. Az ez�stt�lc�t az asztal sark�ra tette. – K�sz�nj�k, Marika! – mosolyodott el Miska b�csi, �s csak nagy �ggyel-bajjal torn�zta ki mag�t a m�ly fotelb�l. A m�rn�k csak elmosolyodott, letette a pip�t, �s finoman kezet cs�kolt a feles�g�nek. A m�sik fotelra mutatott, de az asszony ink�bb m�g�je �llt, �s karcs� ujjaival a v�ll�t kezdte masz�rozni. A f�rfi f�lig leh�nyta a szem�t �s h�trahajtotta a fej�t. – Tudod, fiam, nem szeretn�k erõszakoskodni – mondta az eln�k k�v�scs�sz�je f�l�tt. – Nehezen viselem �n ezt a mai p�nzszag� pusk�svil�got. Amikor 68-ban mi ap�ddal vad�szni kezdt�nk, nem �gy mentek a dolgok. Minden sokkal term�szetesebb volt. Nem is a p�nz miatt j�ttem, hanem a vad�sz miatt. Tudod, egy �reg magyar gr�f sebezte meg azt az õzet. Huszon�t �ve j�r haza vad�szni N�metorsz�gb�l �s �lete bakja lehetne, egy ekkora tr�fea az �lma. Ha nem lesz meg, belebetegszik. L�ttam az arc�n. – Higyje el Miska b�csi: lehetetlen. A sebz�s �ta 18 �ra telt el, forr�, sz�raz idõ van, �s N�ndi magyar vizsl�ja �sszej�rta a k�rny�ket. Ez m�g egy v�rebnek is neh�z feladat, Bety�r kudarcot vallana. – V�rebnek? – sz�lt k�zbe Marika, mik�zben nem hagyta abba a masz�roz�st – M�rt nem pr�b�lj�tok meg az �reg Cs�ndes kuty�j�val? – A Dong�val? – kapta f�l fej�t a m�rn�k, mintha �lomb�l �bredne. – M�sf�l �ve kint se volt a ter�leten! Mi�ta Sanyi b�csi elment, Teri n�ni csak l�ki-v�gja. – Pedig marha j� kutya volt! – csillant f�l az eln�k szeme – Nekem k�t bik�mat tal�lta meg. Csak nincs, aki vezesse. – H�t, �n v�gigcsin�ltam vele n�h�ny csap�t – emelkedett f�l a m�rn�k –, megpr�b�lhatom �ppen… Csak most l�tszott, mennyivel magasabb a feles�g�n�l. * Pillanatok alatt f�l�lt�z�tt. K�nnyû v�szonnadr�got h�zott, r�vidujj� inget meg egy kopott mell�nyt. A szekr�nybõl n�mi gondolkod�s ut�n a kisebbik goly�s�t vette elõ, a hordsz�jat a leghosszabbra �ll�totta, s m�r indultak is. „Majd �n vezetek”, sz�lt oda az eln�knek. Amikor beh�zt�k maguk m�g�tt a kertkaput, Bety�r csal�dottan h�z�dott vissza. A m�rn�k m�r a kocsib�l fordult vissza, s az alacsony ker�t�sen �t sz�joncs�kolta a feles�g�t. – Szõrt a tariszny�ba! – mondta az asszony huncut mosollyal. * Teri n�ni csak k�t utc�val od�bb lakott. A kertet benõtte a gaz �s a folyond�r, �gy n�zett ki, mint egy õserdõ. A l�cker�t�s itt is, ott is megroggyant, a h�z fala reped�sekkel volt tele. Az �veges verand�n szanasz�jjel zil�l�dott az ablakok sakkt�bl�ja. A m�rn�k kisz�llt, �s a kapuhoz l�pett. A h�z m�g�l m�ly ugat�s kondult, majd elõkocogott egy hatalmas, gyûr�ttk�pû, szarvasrõt v�reb. L�ncot h�zott maga ut�n, melynek m�sik v�ge egy vastag dr�tb�l kifesz�tett ruhasz�r�t�hoz volt erõs�tve. A kutya elsz�nt csahol�ssal futott a kapuhoz, ott azonban v�ratlanul megv�ltozott a viselked�se. H�trahõk�lt, beh�zta a fark�t, majd gy�szos k�ppel szûk�lni kezdett. – Mi a j�istent kiab�lsz? – fordult ki a h�ts� konyh�b�l egy termetes asszony, de a kutya szokatlan viselked�se õt is megh�kkentette. – Cs�kolom, Teri n�ni – �dv�z�lte a m�rn�k, de a szem�t le nem vette a kuty�r�l. – H�t ezt meg mi lõtte? – zs�mbelt az �regasszony, �s igyekezett kiker�lni a nagy kuty�t, hogy kiakassza a kapu riglij�t. A m�rn�k egyre csak a kuty�t n�zte. Amikor bel�pett a kapun, a v�reb tiszteletteljesen utat adott neki, de egyre nyugtalanabb lett. A mell�ny! – villant a m�rn�k esz�be, Sanyi b�csit�l kaptam, biztos �rzi rajta az �reg szag�t. Levette, �s a v�reb el� dobta. A v�n j�sz�g od�bbugrott, majd millim�terenk�nt tolta k�zelebb az orr�t, beletelt egy negyed�r�ba, am�g v�gigszimatolta a ruhadarabot, majd le�lt �s f�jdalmasan tutulni kezdett. – Bizony Dong�, nincs benne! – simogatta meg a fej�t a m�rn�k. – H�t te mit kom�di�zol itt? – k�rogta a v�nasszony, aki l�that�an egy kukkot sem �rtett az eg�szbõl. – Sanyi b�csi szag�t �rzi rajta – magyar�zta a m�rn�k fejcs�v�lva, mik�zben f�lvette a mell�nyt. – Teri n�ni elvinn�nk Dong�t. Egy sebzett õzet kellene megkeresni. – Vigyed, vigyed, vissza se hozzad! – hadon�szott az asszony. – �gyis csak a baj van vele, �lland�an az utamban fekszik, �s etetni sincs p�nzem. Azon a mosl�kon, amit megeszik, egy malac megh�zna! Ez a d�g meg semmi hasznot nem hoz. M�r sz�zszor akartam sz�lni az �llatorvosnak, de a kisunok�m… – enn�l a mondatn�l megszelid�ltek az �reg boszork�ny von�sai. – A Bence. Minden d�lut�n elbiciklizik ide, kiviszi a d�g�t a libalegelõre. �r�kig elj�tszik vele, n�ha a l�nyom�k m�rgesek is, hogy �gy elmarad. Val�s�ggal bolondulnak egym�s�rt a kuty�val. – Kellene a nyakl�, meg a vezet�k is – szak�totta f�lbe a m�rn�k, mik�zben Dong�t leoldotta a l�ncr�l. – Ott kell lenni�k a h�ts� kamr�ban, senki se ny�lt hozz�, mi�ta az uram lerobbant. A m�rn�k h�traballagott a kerti lakhoz. Az ajt� k�nnyed�n engedett a nyom�snak. F�lkattintotta a villanyt, �s k�r�ln�zett. Az õzagancsokon vastag por �lt, a h�rom szarvastr�fe�t p�kh�l�k szõtt�k be. Az ajt� m�g�tt a kis agancsfogason m�g ott l�gott az �reg Cs�ndes kedvenc l�denkab�tja. Istenem, h�ny est�t elt�lt�ttek itt, a vad�szkuck�ban! Bedurrantottak a kis �t�sk�lyh�ba, boroskancs�t tettek az asztalra, �s �r�kig elbesz�lgettek. A sarokban az a rozzant fotel volt a gazda helye, õ pedig rendszerint az asztal melletti t�ml�ssz�kre telepedett. K�ny�k�t az asztalra t�masztotta, s ott k�nyelmesen elf�rt a pip�z�s sz�mos apr� kell�ke. Persze a vad�szattal kezdt�k, de azt�n politik�val, mûv�szettel, f�z�ssel folytatt�k, �s legt�bbsz�r eljutottak az asszonyokig. „Tudod fiam, �n az olyan nõket szeret�m, akiknek telt alakjuk van. Azok a gebe l�nyok undor�t�ak!” – csengett a f�l�be az �reg Cs�ndes hangja. �br�ndoz�s�b�l az ajt� nyikorg�sa hozta vissza a jelenbe. Dong� nyomakodott be a helyis�gbe. Nagy, barna szemeit a fiatalemberre meresztette, v�rakoz�s �s hitetlens�g t�kr�zõd�tt a tekintet�ben. A fark�t alig l�that�an cs�v�lta. – Dong�: p�r�z! – mondta �l�nken a m�rn�k. Erre a lomha kutya f�lh�zta a f�l�t, majd egy sz�kken�ssel a sz�ken termett, k�t l�bra �gaskodott. Az alacsony szekr�ny tetej�rõl egyetlen mozdulattal leemelte az �sszetekert v�rebvezet�ket, �s le�lt a m�rn�k el�. A f�rfi elmosolyodott, megsimogatta a kobakj�t, az asztalka fi�kj�b�l sz�les nyak�rvet vett elõ, �s k�nnyed hangon megjegyezte: – Megy�nk vad�szni! Dong� j�l ismerte ezt a sz�t. Amint meghallotta, pajkos ugr�ndoz�sba kezdett, �s �gy k�s�rte a m�rn�k�t a kertkapuig. Teri n�ni meg az eln�k megh�kkenten b�mult�k a mogorva kutya szokatlan viselked�s�t. – Majd j�v�nk! – vetette oda a m�rn�k az asszonynak Sanyi b�csi szavaj�r�s�val. Teri n�ni m�rgesen csapta be a kertkaput. �ppen be�lni k�sz�ltek, amikor egy kisfi� robogott hozz�juk, biciklij�vel csikorogva f�kezett a murv�val felsz�rt �ton, m�g ki is farolt. – Dong�, hozz�m! – rikkantotta, majd kih�v�an n�zett a k�t f�rfire. – G�bor b�csi hova akarj�tok vinni a kuty�mat? A v�reb odaszaladt a gyerekhez �s le�lt mell�. – Csap�zni – vette ki a pip�t sz�ja sark�b�l n�mi sz�net ut�n a m�rn�k. – Tudod, az egyik vend�g�nk megsebzett egy nagy bakot, azt kellene megkeresni. – Õzet? Nekem Tata azt mondta, õzet nem szabad hannoverivel keresni, mert elromlik. – Nekem is ezt tan�totta – guggolt le hozz� szel�den a m�rn�k. – De Dong� m�r �reg, tapasztalt kutya. Csak a fiatal v�rebbel nem szabad õzet csap�ztatni. Az a vad�sz b�csi szomor�, hogy rosszul lõtte meg azt a bakot, �s nagyon szeretn�, ha megker�lne. – Akkor keresd meg a Bety�rral! – v�gott vissza a gyerek. – Nem lehet – ingatta a fej�t a m�rn�k. – Tudod tegnap este lõtte meg. Vizsl�val m�r semmire se megy�nk. Itt csak v�reb seg�thet. Goldolod, hogy Dong� k�pes r�? – Dong� mindent megtal�l! – felelte kilenc �v�nek minden �ntudat�val Bence. – Akkor k�lcs�nadod? – Azt m�r nem! �n is megyek. �n vagyok a gazd�ja. A m�rn�k az eln�kre sand�tott. – Az nem ilyen k�ly�knek val� mulats�g! – fortyant f�l Miska b�csi. – Akkor Dong�t sem engedem el! – sz�gezte le a kisfi�. A m�rn�k intett, hogy majd õ elint�zi a dolgot. – Tudod, az a t�rv�ny, hogy 12 �vesn�l fiatalabb gyerek nem j�het vad�szatra – magyar�zta. – De ha nagyon szeretn�d, elj�hetsz vel�nk, persze akkor mindig azt kell csin�lnod, amit �n mondok! – Ok� – v�gta r� Bence. – Hanem r�vidgaty�ban meg feh�r p�l�ban mindent vil�gg� kergetsz, �s m�g a sz�nyogok is megesznek. Szaladj be nagyany�dhoz, adjon r�d valami s�t�tebb, hossz� nadr�got meg inget. �s sz�ljon �t any�d�knak, hogy elj�tt�l vel�nk. A fi� egy szempillant�s alatt �tb�jt a ker�t�s l�cei k�z�tt �s eltûnt a h�zban. – Csak nem akarod t�nyleg elhozni? – �rtetlenkedett az eln�k. – M�shogy nem megy – mondta a m�rn�k abban a szûkszav� modor�ban, amelyrõl minden ismerõse tudta, nem �rdemes vitatkozni vele. Bence p�r perc m�lva ism�t f�lbukkant egy sz�rke farmerben, a nyak�ban t�vcsõ himb�l�zott, az �regapja kis t�vcs�ve. Sz� n�lk�l be�lt h�tra. Dong� is beugrott, kom�tosan kis gazd�ja mell�, a h�ts� �l�sre telepedett, �gy, hogy kil�sson az ablakon. Elindultak a Csibek�tra. – Szerinted nem romlott m�g meg a szagl�sa? – n�zett h�tra kutat�an az eln�k. Megpr�b�lta megsimogatni a v�reb fej�t, Dong� azonban dacosan ell�kte a kez�t. – Nem l�tta mit csin�lt azzal a bõrmell�nnyel? T�bb, mint m�sf�l �ve kaptam az �regtõl, �s meg�rezte benne a szag�t! Kiv�teles k�pess�gû kutya. – H�ny �ves is most? – H�t m�lt! – sz�lalt meg Bence. – Akkor ker�lt hozz�nk, amikor �s k�t �ves voltam. Sokat j�tszottunk vele. Ne f�ljetek edz�sben van. – Edz�sben? – n�zett h�tra a m�rn�k a visszapillant� t�k�rben. – A libalegelõn minden nap csap�zok vele. – No �s milyen csap�t? – H�t az eny�met. Dong�t lefektetem, �n bemegyek a bokrok k�z� vagy a n�dba, ide-oda tekergek, v�g�l elb�jok. Akkor azt�n f�ttyentek, Dong� pedig megkeres. De n�ha Viktor, a bar�tom b�jik el, �s õt keress�k meg – mes�lte a fi�, s kipirult az arca. – Ez t�nyleg j� edz�s – b�lintott a m�rn�k. Az eln�k k�zben az arc�t kutatta, hogy val�ban komolyan besz�l-e. – Nem kellett volna elhoznod Bety�rt is? – A vil�g�rt se! Dong� a vad�szatban nem ismer tr�f�t. Egyszer egy sebzett koc�nak �gy nekiment, hogy az leharapta a f�le hegy�t. �n�rzetes �s acsarkod�. Sose tûrt meg a k�zel�ben m�sik kuty�t. M�g szuk�t se. (A m�rn�k szeretett volna m�g valamit mondani, de azt�n lenyelte a sz�t. �reg bar�tj�nak egy m�sik t�rt�nete jutott esz�be, de az utols� pillanatban esz�be jutott a gyerek. A szabadsz�j� Sanyi b�csi gyerek vagy asszony jelenl�t�ben mindig udvariasan v�logatta a szavait, �s bar�tainak se engedte, hogy vaskos kifejez�seket haszn�ljanak. „Zsidely van a h�ztet�n!”, szokta ilyenkor mondani, �s f�lemelte a mutat�ujj�t. – Te, ez a Dong� nagy franc �m! – mes�lte egyszer n�h�ny poh�r ut�n. – Tudod, �cs�m, j�rtam a benzinkutas Kati n�nihez… – itt huncutul vigyorgott, k�zelebb hajolt �s lehalk�totta a hangj�t. – A Terka nem sejtett semmit. Nem sokkal azut�n, hogy a Dong� hozz�m ker�lt, egyik este j�v�k a Katit�l. A kutya el�m rohan, farkcs�v�lva �dv�z�l, majd egyszer csak megtorpan, a hasamra ugrik �vatosan v�gigszimatolja a mellemet, majd a kezemet is v�gigkutatja, m�r azt, amelyikkel a Katit simogattam, �s vakkant egyet. Te Dong� el ne �rulj, emeltem f�l az ujjamat, majd odatartottam neki. Erre odasomford�lt, �s �lvezettel elkezdte nyalni. H�t, ebben igazad van, pajt�s, nevettem el magamat, t�nyleg finom, de ha a Terka megtudja, mindkettõnket meg�l! Az�ta ha olyan helyrõl j�v�k haza, csak sz� n�lk�l odatolom neki a kezemet, õ k�rbanyalja, de egy hangot se sz�l. L�tod, �cs�m, ez nemcsak j� kutya, de j� bar�t is. B�r az ut�bbi idõben m�r nincs mit titkolnom. Meg�regedtem. Az erõm m�g b�rn�, de t�dõm nem gyõzi, fulladok.) * A Csibek�t, ahol a sebz�s t�rt�nt, n�dassal b�lelt, vizes v�lgy volt. Mindk�t oldal�t sûrûalj� ak�cos bor�totta. A n�d �s az erdõ k�z�tt sz�les kocsi�tnyi kasz�l� h�z�dott. A kocsival eg�szen a v�lgy v�g�n l�võ kicsi t�ig bementek. Az �reg gr�f �s N�ndi m�r ott toporogtak. A vend�g alacsony, kopaszod�, ny�rtbajsz� ember volt. – Isten hozott, �cs�m, Jankovich Andr�s vagyok, k�rlek tegezz�l! – mondta hib�tlan magyars�ggal, �s kem�nyen megszor�totta a fiatalember kez�t. Legal�bb 70 �ves, gondolta a m�rn�k, mik�zben õ is bemutatkozott. – H�t a kisleg�ny? – A nagyapja egykor vad�szt�rsunk volt. �v� most a kutya, �s ragaszkodott hozz�, hogy elj�jj�n. – Nem sajn�lj�tok ezt a v�n harcost egy õz csap�j�ra engedni? – fordult �rdeklõdve a v�reb fel�. – Hogy fog ezut�n szarvast keresni? – Nincs m�r munk�ban – felelte a m�rn�k, mik�zben szem�ben az elismer�s f�nye villant. – De j� k�pess�gû kutya volt. – Gondolod, hogy van rem�ny�nk? – csillant f�l az �reg�r f�radt tekintete. – Ne agg�dj�l gr�f b�csi, Dong� egy megmosdatott egeret is kicsap�zik, ha kell! – kacsintott r� a kisfi�. Pillantnyi megr�k�ny�d�s ut�n erre mindny�jan f�lnevettek. A levegõben vibr�l� fesz�lts�g old�dott. A m�rn�k f�lh�zta a kuty�ra a nyakl�t, r�csatolta a f�ltekert vezet�ket, majd Bence kez�be nyomta. – Itasd meg! – vetette oda, �s a t�ra mutatott. Bence sz� n�lk�l engedelmeskedett. Dong� k�nyelmes temp�ban de hatalmas nyelvcsap�sokkal ivott. – A n�db�l az erdõbe igyekeztek – kezdte az �reg�r k�rdez�s n�lk�l. – Mi N�ndival a boglya m�g�tt lapultunk. A suta ment elõl, ut�na ez a hatalmas bak. Az erdõ sz�l�n egy pillanatra meg�llt, akkor lõttem. F�lsr�gen farral �llt, 150 m�terre lehetett. J�l rajta voltam. – A l�v�sre a bak elesett, de nyomban f�l�llt, �s visszaperd�lt a n�dba – kapcsol�dott be N�ndi is. – Azt hittem, megvan, m�r gratul�ltam is… Magasan kent, val�szinûleg a h�tulj�t �rte a goly�, k�rd�s mennyi v�rt vesz�tett? – Ha szabad k�rdeznem, milyen pusk�d van, Bandi b�csi? – sz�lt k�zbe a m�rn�k. – Steyr-Mannlicher, 222-es Remington. RWS lõszerrel haszn�lom. Egy kis mûszer! – Bizony az! Õzre �n is ezzel a kaliberrel vad�szok – mutatott a h�t�ra m�rn�k. – Nem vagyok rossz goly�l�võ, de ez a bak megremegtetett. Tudod, fiam, 311 õztr�fe�m van, �s r�g�ta szeretn�k egy igaz�n kapit�lis bakot. N�ndi nem sz�lt, hogy van a ter�let�n ekkora bak, ez�rt teljesen v�ratlanul �rt a tal�lkoz�s. Fantasztikus agancs! Ha l�ttad volna… – Sose l�ttuk m�g, pedig legal�bb 8 �vesre becs�ltem. Nem tudom, honnan ker�lt elõ – mentegetõz�tt N�ndi. A m�rn�k, hosszan, n�m�n, f�rk�szõn n�zett a f�rfi barna arc�ba. K�zben Dong� �s Bence visszat�rtek, s mindannyian elindultak a r�l�v�s hely�re. Egy kis bogly�n�l �lltak meg, onnan mutatta a gr�f. – Sz�val ott �llt, att�l a bodzabokort�l �gy �t m�terre. �n meg innen lõttem. A m�rn�k megk�rte a komp�ni�t, hogy csak akkor k�vess�k, ha int. – �n ink�bb veled megyek G�bor b�csi! – sz�lalt meg Bence. – Te is itt maradsz! – sz�lt r� a m�rn�k nyugodtan. – Eml�kezz, miben egyezt�nk meg. A gyerek beh�zta a nyak�t �s f�lkapaszkodott a bogly�ra. A m�rn�k nagy ker�lõvel, h�tsz�llel ballagott Dong�val a r�l�v�s hely�re. Megsimogatta a kuty�t, a vezet�ket lebontotta, �s elkezdte b�ztatni: – Mutass, Dong�! Mutass! A r�ghallott vez�nysz�ra kutya f�lkapta a fej�t, majd m�dszeresen szimatolni kezdett. Jobbra �s balra kisebb kileng�sekkel haladt, ak�r egy fogly�sz� pointer, csak �pp a fej�t l�gatta m�lyre. Orr�ban a n�db�l j�võ mocs�rbûz �sszekeveredett a nemr�g v�gott fû friss illat�val. Idõnk�nt egy kis port is f�lszippantott, s akkor pr�szk�lt egyet. Hirtelen keserny�s illat csapta meg az orr�t. H�trakapta a fej�t, �s l�tta, hogy a m�rn�k f�st�t ereget. „A legfontosabb, gyer�k�m, hogy a kutya j�l f�lv�gye a szimatot. Hogy mikor lehet indulni, azt a v�reb mondja meg!” – csengett a f�l�ben Sanyi b�csi szava, aki mindig elsz�vott egy r�vid szivart, am�g kuty�ja �tvizsg�lta a r�l�v�s hely�t. Dong�ban a szivarf�st a r�gi csap�z�sok eml�k�t id�zte f�l. Orr�t ism�t a f�ldre sz�gezte, m�lyen mag�ba sz�vta az �gett doh�ny kedves bûz�t, mely a v�r �desk�s illat�val keveredett. K�zben a m�rn�k a kutya mell� l�pett. Leguggolt, �s egy kicsi bõrdarabot vett f�l a kutya orra al�l. R�vid, v�r�s szõr�k bor�tott�k. Horzsl�v�s, morogta mag�ban. Dong� k�v�r, �l�nkpiros v�rcseppeket mutatott. A v�r t�bb volt, mint amire a m�rn�k az eddigiekbõl sz�m�tott. – J�l van! Mutass, Dong�, mutass! – b�ztatta a kuty�t. A v�reb m�g egy csepp v�rt tal�lt, majd vagy k�t m�terrel od�bb egy ponton hosszan idõz�tt. A f�rfi mell�t�rdelt, de nem l�tott semmit. Ekkor sz�thajtogatta a fûsz�lakat. F�lk�r�mnyi, v�kony, porcos csontdarak�t emelt f�l al�luk. Ez nem sz�rmazhat a h�ts� combb�l. Ez csak a lapocka tar�ja lehet. A goly� teh�t nem az õz h�tulj�t, hanem az elej�t horzsolta. G�bor kis neylonzacsk�t h�zott elõ, a k�t csapajelet inge f�lsõ zseb�be tette. – Bence! – ki�ltott a m�rn�k. A fi� szemvillan�s alatt leugrott a bogly�r�l, �s hozz� v�gtatott. – A baknak a jobb elsõ lapock�j�t �rte a l�ved�k, ezt a kis csontot kiv�gta belõle, az�rt esett el. Mondd meg a t�bbieknek, hogy a menjenek �t a g�ton, �s a k�ves�ton v�rjatok. – Rendicsek! – felelte a fi� �s visszarohant. A m�rn�k letekerte a vezet�ket, keresztben a h�t�ra kanyar�totta a pusk�j�t �s nagyot s�hajtott. A munka kritikus r�sze k�vetkezett. J�l tudta: Sanyi b�csi soha nem csap�zott õzet Dong�val. „Az õz szem�t kis vad”, mondogatta mindig v�rebes elfogults�ggal. Az õz �s a muflon ugyanis olyan illatanyagokat v�laszt ki a cs�l�k k�z�tti mirigyeibõl, amely csap�jukat rendk�v�l izgat�v� teszi. Ez�rt a legt�bb kutya term�szet�n�l fogva elõnybe helyezi az õzcsap�t, s ha fiatal kor�ban nem szoktatjuk le errõl, a szarvas �s diszn� nyom�r�l �t fog v�ltani r�. A klasszikus hannoveri iskola tiltja az õzkeres�st, legf�ljebb �reg kuty�val k�s�rlik meg. Persze van egy m�sik indok is. Az õz viszonylag puha vad, �s �lõhely�hez erõsen ragaszkodik. Megsebes�lve ritk�n menek�l el olyan messzire, mint a szarvas vagy a diszn�. S�r�lten is a territ�rium�ban marad, s legt�bbsz�r ott f�llelhetõ. Kiv�ve ilyenkor, �zeked�skor, morfond�rozott a m�rn�k, �s gondosan elnyomta szivarj�t. Ter�let�k�n nem volt t�l sok õz, j� volt az ivarar�ny, a bakoknak n�ha messzire kellett zar�ndokolniuk menyasszony�rt. – Dong� csapa, keresd! – adta ki a vez�nysz�t b�ztat� hangon. A kutya f�l�llt, odaballagott az �ltala tal�lt v�rcsepphez, �s m�g egyet szippantott. Õz, �llap�totta meg undorral, õz, de valami orrfacsar� szaga is van. Meg�llt, �s �gy n�zett vissza a m�rn�kre, mint aki nem �rti a vil�got. – Csapa, keresd! – csattant a m�rn�k hangja imm�r ellentmond�st nem tûrõ t�nusban. Dong� lassan, kelletlen�l tett p�r l�p�st a n�d fel�, majd megint visszan�zett. Nem �rti, mi�rt k�rik most olyan dologra, ami�rt r�gen a gazd�j�t�l vesszõz�st kapott. A f�rfi izgatott arccal �llt m�g�tte. Nyilv�n megbolondult, gondolta a v�reb �s v�gre megindult. Nem fek�dt bele a vezet�kbe, de egyenletes l�ptekkel g�zolt be a n�dba. P�r l�p�s ut�n szortyogni kezdett l�buk alatt a f�ld, a m�rn�k bok�ig mer�lt a bûz�s latyakba. F�ltûnt neki, hogy Dong� nem a talajt, hanem a n�dsz�lakat szimatolja. A ken�st k�veti, �tl�tt f�l a m�rn�kben. A n�d szerencs�re nem volt t�l sz�les, hamarosan ki�rtek a t�ls� oldalra. Itt Dong� ism�t leszegte a fej�t, �s az ak�sosba indult. A m�rn�k nagy �ggyel-bajjal vergõd�tt �t a bodzabokrokkal benõtt erdõn. A puha f�ld�n idõnk�nt kivehetõ volt a cs�l�k bev�g�sa, de v�r csak 10–15 m�terenk�nt volt egy kev�s. A f�rfi sz�vesen meg�llt volna, hogy cipõj�t legal�bb nagyj�b�l letiszt�tsa, de nem merte meg�ll�tani a kuty�t, amely nem valami hat�rozottan, de haladt tov�bb, a k�ves�t ir�ny�ba. �jabb keserves sz�z m�ter k�vetkezett, am�g ki�rtek. A sarjad� ak�cok �ssze-vissza karistolt�k a f�rfi kez�t, arc�t. Az erdõ sz�le �s a k�ves�t k�z�tt nadr�gsz�jnyi f�ves ter�let h�z�dott, az �t mellett pedig �rok. A t�bbiek az �tpadk�n �lltak, Bence izgatottan t�vcs�vezte, mit csin�l a kuty�ja. Dong� az �t fel� tartott. Beleg�zolt az �rokba, amelyben f�ll�bsz�rig �rt a v�z. A m�rn�k megad�an ut�na l�pett, m�g tocsogott is egy kicsit a tiszta v�zben. Minden elrendezõdik sz�pen, der�lt f�l mag�ban, ingov�nytapos�s ut�n l�bmos�s. Az �rok t�ls� partj�n Dong� zakatolva kereste a csapa folytat�s�t. Elment jobbra 20 m�tert, semmi. Balra t�rt ki, ott sem j�rt eredm�nnyel. Egyre izgatottabb lett. A m�rn�k megdics�rte, elfektette, �s odaballagott a t�bbiekhez. – Id�ig elj�tt az �n kuty�m is – bizonygatta N�ndi, – de visszaford�tottam, mert nem tartottam val�sz�nûnek, hogy a bak �tj�tt az �ton. – Mindig a kuty�nak van igaza. A ravasz, v�n bak az �rokban ment, �s t�volabb ugorhatott ki – t�r�lgette homlok�t a m�rn�k, mik�zben levetette a cipõj�t �s kifacsarta a zoknij�t. – Lehet, hogy a fasorn�l ment �t – pr�b�lkozott az eln�k. – A t�ls� oldalon szotyola van, b�rhol �tmehetett – legyintett G�bor. Bence k�zben a fekvõ kutya mell� guggolt, szel�den simogatta, �s valamit duruzsolt a f�l�be. – �s most mi lesz? – sz�lalt meg kisv�rtatva a gr�f rekedten. – M�g egyszer �tvizsg�ljuk mind a k�t �rokpartot – t�p�szkodott f�l a m�rn�k. Dong�t jobbra ind�totta az �roknak az ak�cos felõli partj�n. T�bb mint 100 m�tert haladtak, amikor �tvez�nyelte a kuty�t a k�ves�t felõli oldalra, �s visszafordultak. Lassan elhagyt�k azt a helyet, ahol a bak beugrott a v�zbe. Dong� ism�t nyugodtan dolgozott. M�r vagy h�sz perce toporogtak ott, amikor j� 60 m�terrel lejjebb, egyszer csak megtorpant, jobbra-balra kezdett keresni, majd f�lemelte a fark�t, �s n�h�ny l�p�st tett az �t fel�. P�r �jabb szippant�s ut�n �tkocogott a k�ves�ton, �s a t�loldalon n�mi keresg�l�s ut�n hat�rozottan meg�llt, �s vezetõj�re n�zett. – Megvan? – mosolyodott el a m�rn�k, mire Dong� megcs�v�lta a fark�t, �s egy mag�nyosan himb�l�z� fûsz�lra szegezte az orr�t. Alig l�that� piross�g volt a level�n. – J�l van! – szakadt ki a m�rn�kbõl a megk�nnyebb�l�s, megint lefektette a kuty�t, �s intett a t�bbieknek. Amint oda�rtek, Dong� f�l�llt, �s Benc�hez d�rg�lõz�tt. – Megvan a csapa – mutatott a m�rn�k a rozssz�lra. – Ebben a sûrû napraforg�ban neh�z lesz haladni, tele van az alja parlagfûvel. Szerintem a bak a Hossz�fenyves fel� tart, ti menjetek f�l, �s �llj�tok el az utat fenyves mellett. �gy tudom, lesil�zt�k a sz�l�t, tal�n elkaphatj�tok, ha �tl�p rajta. Mielõtt ki�r�nk, ki�ltani fogok. Ott tal�lkozunk. – �n ink�bb veled menn�k, h�tha tudok seg�teni! – javasolta N�ndi. – Nem, h�rman hosszabb szakaszt tudtok figyelni. A bakot k�nnyû f�lismerni, mert a jobb elsõ l�b�ra s�nt�t. L�ttam a csap�j�n. – Ezt a bakot nem lehet �sszet�veszteni! – s�hajtotta Bandi b�csi. – De Bence elj�hetne – folytatta a m�rn�k. – Nagyon ragaszkodik hozz� a kutya. A kisfi� f�lcsillan� szemmel mellette termett. – Ahogy gondolod, �cs�m – egyezett bele nyomban a gr�f. – Gondolod, hogy van rem�ny? – Eddig helyes csap�n vagyunk – felelte t�rgyilagosan a m�rn�k, – de a kutya nem nagy kedvvel k�veti az õzet, �s kev�s a v�r. Amint a t�bbiek elindultak, a m�rn�k Benc�hez fordult. – P�r l�p�ssel m�g�ttem j�ssz, �s vigy�zol, hogy r� ne l�pj a vezet�kre, mert akkor megr�ntod Dong� nyak�t. – Akkor most a kukker nem kell – felelte Bence, �s m�ris a vad�szok ut�n rohant. N�ndi kez�be nyomta a t�vcs�v�t, �s m�r futott is vissza. – Ha a bak k�zel�be �rn�nk, lemaradsz. A kegyeleml�v�sre csak egyed�l megyek – emelte f�l mutat�ujj�t a m�rn�k. Amint a kisfi� m�lyet b�lintott, m�r fordult is a kutya fel�. Bence azonban megfogta a kez�t. – G�bor b�csi – kezdte les�t�tt szemmel. – K�sz! A m�rn�k finoman elmolyodott. – Dong�, csapa, keresd! – b�ztatta �jra a v�rebet. A kutya f�lt�p�szkodott, l�g� nyelvvel visszament a v�res rozssz�lhoz, beleszippantott, majd kedvetlen�l visszan�zett. – Csapa, Dong� keresd! – ism�telte meg a szavakat Bence. A v�reb erre sarkon fordult, �s megindult a napraforg�ba. Magabiztosan haladt, de a m�rn�knek meggyûlt a baja a hatalmas t�ny�rokkal, amelyek minduntalan az arc�ba csaptak. Halkan szitkoz�dott. Benc�nek se volt k�nnyebb dolga egy emelettel lejjebb, õt meg a parlagfû gy�t�rte. J� negyed�r�ja mentek m�r, de a m�rn�k becsl�se szerint legf�ljebb 300 m�tert haladtak. F�ltûnt viszont, hogy Dong� erõsebben h�z. El�sz�r arra gyanakodott, hogy melegszik a csapa, de a h�z�s ereje nem nõtt. A gyerek!, �tl�tt f�l v�g�l benne a megfejt�s. Dong� most a kis gazd�j�nak dolgozik, �s megj�tt a kedve. Hamarosan egy nagyobb tiszt�sra �rtek, ahol a belv�z ki�lte a vet�st. A m�rn�k f�ll�legzett. Dong� azonban v�ratlanul meg�llt �s bizonytalakodni kezdett. – Keresd, Dong�, keresd – b�ztatta Bence, aki �rezte, hogy valami nincs rendben. A kutya f�lpillantott r�, majd kom�tosan k�r�zni kezdett. Bence tov�bb akarta b�ztatni, de a m�rn�k leintette. – Pontosan azt teszi, amire sz�ks�g van – s�gta oda Benc�nek. A tiszt�s bal sz�l�n egyszer csak Dong� meg�llt, hosszasan vizsg�l�dott, majd f�ln�zett �s vakkantott egyet. – Azt mondja, hogy megvan a folytat�s – tolm�csolt Bence. A m�rn�k barackot nyomott a fi� fej�re, �s elindultak a kutya fel�. A bak egyenesen az erdõs�vnak tartott. Õ is nehezen megy itt, a sûrûben, gondolta a m�rn�k, az ak�csor ritk�bb. El�rt�k a szotyola sz�l�t. Ism�t ellazult a vezet�k. Dong� meg�llt, jobbra indult, majd visszat�rt, s pr�szk�lve balra t�rt ki. Az erdõ mellett sz�mtalan õznyom rajzol�dott ki a f�ld�n. – Ez az, amitõl f�ltem – fakadt ki a m�rn�k. – Egy m�sik �zekedõ bak frissebb nyoma keresztezi a csap�t. Lehet, hogy Dong� �tv�lt. A kutya visszat�rt, most elõre indult, de ott sem j�rt eredm�nnyel. �gy tûnt, elvesztette a folytat�st. G�bor egyre n�vekvõ aggodalommal figyelte. Idegesen babr�lt a mell�ny�vel. Amint a keze az ingzseb�hez t�vedt, hirtelen �tlete t�madt. – Gyere ide, Dong�! – h�vta a kuty�t. A kis zacsk�t h�zta elõ, benne a bõrdarabbal �s a csontszil�nkkal. Kinyitotta �s Dong� orr�hoz nyomta. A v�reb meg�rtette a seg�ts�get. M�lyen sz�vta mag�ba a bõr illat�t, szagl�h�mj�n �jra sz�tterjedt a bak p�r�ja. – Dong�, csapa, keresd! – adta ki Bence a vez�nysz�t. A kutya a fasorba indult, �s kisv�rtatva megfesz�lt a vezet�k. – Ez az! – lelkendezett a fi�. Az ak�cokat ritk�san �ltett�k. Egy-egy bodzabokor nõtt alattuk. – Bence, itt m�r megfekhetett a bak – s�gta a m�rn�k. – K�rlek, fogdd te a vezet�ket, �s nagyon figyeld Dong�t meg a csap�t! �n m�g�tted j�v�k l�v�sre k�sz pusk�val, �s csak elõre figyelek, a bakra �sszpontos�tok. �gy a legjobb az es�ly�nk. – �rtem, G�bor b�csi – felelte a fi�. A m�rn�k lekanyar�totta a pusk�t a v�ll�r�l �s elindultak. Itt sokkal k�nnyebb volt elõrejutni. Dong� temp�san haladt a fenyves ir�ny�ba. Hossz�fenyvesi bak, �llap�totta meg mag�ban a m�rn�k, tal�n az lesz, amelyiket tavaly beh�vtam, de csak egy pillanatra villant meg. �lmodoz�s�b�l Bence hangja riszatotta f�l. – V�r – mutatott egy el�j�k bel�g� csal�nsz�lra. A z�ld leveleken alig f�lfedezhetõ folt piroslott. K�ts�gtelen�l v�r volt, �s legal�bb egy kilom�terre az elsõ csepptõl. – �gyes vagy, kisfiam. – L�tod, Dong� j�l vezet benn�nket. – �gy �rzem, most m�r meglesz a bak – szaladt ki a m�rn�k sz�j�n, �nmaga sz�m�ra is v�ratlanul. Gyorsan k�zeledtek a fenyves sz�l�hez. A m�rn�k meg�lljt vez�nyelt, �s elfektette a kuty�t. Mindk�t ir�nyban hangosan hopphoppozott. Bence a sz�j�ba vette k�t ujj�t �s akkor�t f�ttyentett, hogy egy kilom�terre is elhallatszott tal�n. A m�rn�k biztos volt benne, hogy a bak visszament a fenyvesbe. Visszavette Benc�tõl a vezet�ket, �s elmagyar�zta, mit kell tennie. – Ha el�rj�k az utat, te meg�llsz! A t�bbieket odainted, elmondod, mi volt, �s itt maradtok eg�szen addig, m�g vissza nem j�v�k, vagy nem jelzek nektek. Nagyon fontos, hogy pontosan itt, az erdõs�vn�l maradjatok! �s akkor se mozduljatok, ha l�v�k. Vil�gos? – Persze hogy vil�gos! – felelte Bence dacosan – Mindig a leg�rdekesebbrõl marad le az ember. Dong� hat�rozottan ment tov�bb. Bence nagy sz�vf�jdalommal n�zte, amint a m�rn�k alakja lassan eltûnik a f�k k�z�tt. P�r perc m�lva f�ln�zett. Jobbr�l az eln�k, balr�l az �reg gr�f k�zeledett. V�g�l N�ndi is f�lbukkant. – Megvan a csapa – sz�gezte le a fi� k�rdõ tekintet�kre. – A bak egy ideig a szotyol�ban ment, de azt�n bev�ltott a fasorba. – Tal�ltatok seb�gyat? – �rdeklõd�tt t�relmetlen�l a vend�g. – Egyszer se fek�dt le. De v�r m�g innen 50 m�terre is volt. G�bor b�csi most egyed�l ment tov�bb. Azt parancsolta, hogy maradjunk itt. Ezzel le�lt az �t sz�l�re �s egy fûsz�lat kezdett r�gcs�lni. A f�rfiak egyik l�bukr�l a m�sikra �lltak. Miska b�csinak �s N�ndinak valamivel k�nnyebb volt a v�rakoz�s, hisz õk doh�nyoztak. – Adjon egy sz�lat! – b�kte ki v�g�l az �reg gr�f. – H�sz �ve nem sz�vom, de most nem b�rom ezt a tehetetlens�get! F�lig se sz�vta m�g el, m�ris kiesett a sz�j�b�l. Jobbr�l, a fenyvesbõl ugyanis ugat�s harsant. Egy kicsit t�volodott, majd egyhelybõl hallatszott. – Bekergette a fiatal t�lgyesbe – magyar�zta N�ndi, – el�g sûrû, ott neh�z lesz elkapni. P�r perc m�lva mintegy c�folatk�nt a m�rn�k pusk�j�nak ostorcsattan�sa hallatszott. – Nem volt j� hangja… – taposta el N�ndi b�natosan a csikket. * Amint Dong� be�rt a sz�lasba, meg�l�nk�lt. A k�z�pkor� erdei fenyõk �gai itt-ott szemmagass�gban bel�gtak, akadt n�h�ny kisebb gazos folt, de az�rt tûrhetõen lehetett benne l�tni, �s az �rny�kban kellemesen hûv�s volt. A csapa jobbra h�zott. Ha bemegy a t�lgyesbe, az nagy baj, gondolta a m�rn�k, de ebben a pillanatban majdnem �tesett Dong�n. A kutya egy bokor alatt �llt, �s v�rt nyalt. Megtal�lt�k az elsõ seb�gyat. A fekv�s m�g szinte meleg volt, a v�r meg sem alvadt benne. Most keltett�k f�l, villant a m�rn�kbe a felismer�s, �s leh�zta a nyakl�t. – Dong� keresd, fogd! – k�ldte harcba a kuty�t. A v�reb gondolkod�s n�lk�l elrohant a t�lgyes ir�ny�ba. A m�rn�k futva igyekezett ut�na. Amint ki�rt a fenyves �s a t�lgyes k�zti nyilad�kra, a vezet�ket egy sz�raz �gra dobta. �pp a pusk�j�t ellenõrizte, amikor elõtte alig 50 m�terre megkondult Dong� hangja. Szerencs�m van, sz�l alatt �ll�t, gondolta, �s m�r nyomult is be a hang ir�ny�ba. A t�lgyes el�g sûrû volt, de 15–20 m�terre az�rt lehetett valamit l�tni. Igyekezett �vakodva bujk�lni. Addig �gyeskedett, hogy megl�tta Dong� – fenek�t. A bak m�g�tte van, ki kell t�rnem, ismerte f�l. Balra ker�lt, �s n�mi hajladoz�s ut�n megpillantotta a beteg õzet. Leszegett fejjel v�dekezett, de test�nek j� r�sz�t az �gak takart�k. A pokolba, hogy mi�rt nem a nagy pusk�t hoztam?, r�ndult �ssze a gyomra, de m�ris cselekedni kellett mert a bak megindult. Az �gsz�ved�k k�z�tt lõtt r�. Csak annyit �rz�kelt, hogy Dong� m�rges morg�ssal r�ront az õzre. Valami puffant, majd egy nyiffan�st hallatszott. Alighogy �jrat�lt�tt, Dong� megint �ll�tott. A m�rn�krõl szakadt a v�z, a l�ba az izgalomt�l �s a f�radts�gt�l reszketett. Csak most ne vesz�tsem el a j�zans�gomat, szor�totta �ssze a fog�t. Remegõ k�zzel elõh�zta a gyuf�j�t, �s ellenõrizte a szelet. F�lsr�gen a k�zdõk fel� hajlott el a l�ng. A cs�rtet�s zaj�val mit sem t�rtõdve ker�lõt tett, s m�r ism�t a kutya k�zel�ben volt. M�g kettõt l�pett, �s megl�tta, hogy Dong� egy kisszob�nyi tiszt�son ugat. A m�rn�k egy pillanatra kil�pett az �gak k�z�l, majd visszah�z�dott a takar�sba. A kutya, amint vezetõj�t megpillantotta, �jult erõvel t�madott a bakra, majd menek�l�st sz�nlelt. Milyen pomp�san csin�lja, repesett a m�rn�k sz�ve, elõbb-ut�bb kirohan ut�na a bak. Gyorsan kibiztos�totta a pusk�j�t, s egy kis t�lgyf�nak t�masztva v�rta a d�ntõ pillanatot. Dong� ism�t r�rontott a bakra, ez�ttal m�g k�zelebb ment hozz�, mert a bak leszegett fejjel j�tt ut�na. A sz�lkereszt m�r a nyakt�v�n volt. Dong� visszafordult, a sebzett megtorpant, �s m�r sz�lt is a puska. A bak nyomban eldõlt, �s Dong� m�r mellette is termett. Haragos morg�ssal r�ngatta imm�r mozdulatlan ellenfel�t. A m�rn�k lerogyott a f�ldre, pusk�j�t engedte az �gak k�z� hanyatlani. * Amint az elsõ l�v�s elcsattant, Bence f�lugrott a hely�rõl, �s izgatottan f�lelt a hangok ir�ny�ba. A m�sodik l�v�s ut�n mindenkinek az volt a v�lem�nye, hogy oda kellene menni, de Bence elism�telte a tilalmat. Nem sok�ig kellett v�rniuk: kakukkol�s hallatszott a l�v�sek ir�ny�b�l. A h�rom f�rfi olyan �temben indult meg, hogy a kisfi� alig tudott l�p�st tartani vel�k. Amint be�rtek a nyilad�kra, a m�rn�k n�h�ny ki�lt�ssal adta meg nekik az ir�nyt. Egym�st f�ld�ntve t�rtettek a bakhoz. Lelkendez�s�ket d�h�s morg�s hût�tte le. – �llj! – emelte f�l karj�t a m�rn�k. – Senki ne k�zel�tsen! Dong�, hozz�m! A v�reb beh�zott farokkal, kelletlen�l a m�rn�k mell� s�t�lt, �m k�zben minduntalan vissza-visszasand�tott a bakra. – Fek�dj! – adta ki a k�ny�rtelen vez�nysz�t a m�rn�k, v�g�l az �reg gr�fra n�zett, �s b�lintott. A vend�g k�nnybel�badt szemekkel t�rdelt le a nagy bak mell�. Az õz vastag nyaka �ssze volt kaszabolva, a bal f�le rongyosan l�gott. Agancs�nak h�feh�r, tûhegyes �gv�gei piroslottak a v�rtõl. A vaskos sz�rakat alul alig lehetett �tfogni, f�nt pedig olyan v�kony volt, mint egy kisgyerek hangja. A tr�fe�t a k�t szem�gig erõs gy�ngy�k d�sz�tett�k, af�l�tt viszont sima volt �s sz�rke. Ott fek�dt minden igaz õzvad�sz v�gy�lma: a hatalmas agancs� v�n bak. A gratul�ci�k, h�tbavereget�sek, a f�lszabadults�g pillanatait Bence hangja t�rte meg. – G�bor b�csi, v�rzik a Dong�. – Biztos csak a bak kente �ssze – l�pett hozz� a m�rn�k, de egy pillanat alatt els�t�tedett a tekintete. A v�reb bal oldal�n m�ly seb ny�lt, �s erõsen v�rzett. Dong� zih�lt, �s m�r az orra meg a nyelve is piros volt. A m�rn�k egy szemvillan�s alatt f�lm�rte: a bak �tsz�rta a kutya t�dej�t. Mindenkinek tork�ra fagyott az �r�m. – Gyorsan, orvoshoz! – hagyta ott nyomban �lete bakj�t a gr�f. – M�r k�sõ – sz�lalt meg csendesen N�ndi. – Nagyon odavan... – Azt mondj�tok Dong� meg fog halni? Ez nem lehet! Ments�k meg! Meg kell oper�lni, vagy adjunk neki injekci�t – t�rt ki Bence, �s az �l�be vette a kutya fej�t. Az �reg v�reb h�l�s szemekkel b�mult kis gazd�j�ra. Nyugodtnak, b�k�snek tûnt. Bence k�ts�gbeesetten n�zett az egyik felnõttrõl a m�sikra. Senki nem v�laszolt neki, de tekintet�kbõl kiolvasta a feleletet. Õ is elcsendesedett, arc�n k�nnyek peregtek le. Dong� l�gz�se lass�dott. A m�rn�k mozdult elsõk�nt. K�nnyed�n f�lemelte a bakot, �s a kutya orra el� fektette, hogy az j�l l�thassa. – J�l van, okos kutya vagy! – mondogatta, �s kem�ny ujjakkal vakargatta Dong� �st�k�t. A s�lyosan sebes�lt kutya kicsit megemelkedett, morrantott egyet az õzre, azt�n visszahanyatlott Bence �l�be. – Okos kutya, te vagy a legb�trabb v�reb a vil�gon – duruzsolta a m�rn�k, majd a kisfi�ra n�zett. Olyan k�zel hajolt hozz�, hogy csak Bence hallhatta, mit mormog a f�l�be. – Remek kuty�d van, hõseiesen viselkedett! L�tod, nem szenved, �s nem is szomor�. Most neked is erõsnek kell lenned. Dong�nak a legszebb sors jutott, amit vad�szkutya k�v�nhat mag�nak: egy kitûnõ munka v�g�n, az erdõben �rte a hal�l. Bence k�nnyeivel k�szk�dve lassan b�lintott. Dong� egy nagyot s�hajtott, azt�n nem l�legzett t�bb�. Bence olyan �vatosan tette le a f�ldre az �lettelen �llat busa fej�t, mintha �jsz�l�tt k�ly�kkel b�nna. A m�rn�k f�legyenesedett, levette a kalapj�t �s f�lig a bak fel� fordult. – Bar�taim! – kezdte megrend�lten – Di�na istenasszonyunk s�lyos �rat k�rt tõl�nk ez�rt a pomp�s tr�fe��rt. Az õzek kir�ly�t Dong� k�vette az �r�k vad�szmezõkre. Nem lesz ott sz�gyenkeznival�ja. Eml�kezz�nk r�, valah�nyszor e pagonyba tessz�k a l�bunk! – �gy legyen! – mondta csendesen az �reg gr�f, majd csõre t�lt�tt �s a levegõbe lõtt. A d�rren�s v�gigmorajlott az erdõn. * Dong�t Bence k�v�ns�g�ra ott, a tiszt�son temett�k el. Nem m�lt el h�nap, hogy Miska b�csi, N�ndi vagy a m�rn�k ki ne hozt�k volna Benc�t a halomhoz. A k�vetkezõ ny�r egy hasonl�an forr� d�lut�nj�n a m�rn�k karsz�k�ben szundik�lt. Feles�ge hangj�ra �bredt, aki egy l�d�t cipelt be, s egy levelet ny�jtott �t neki, Bety�r farkcs�v�lva k�vette. – Most hozta egy n�met rendsz�m� Merci – mondta az asszony, majd a l�d�t a f�rje l�ba el�, a vaddiszn�bõrre tette, �s �szrev�tlen�l beh�zta maga m�g�tt az ajt�t. A m�rn�k �sszer�ncolt homlokkal t�pte f�l a levelet. „Kedves �cs�m! K�rlek, juttasd el az a k�ldem�nyt a mi ifj� bar�tunkhoz, akit legut�bbi l�togat�som sor�n oly nagy szomor�s�g �rt. Seg�ts neki, hogy igaz vad�szember v�lj�k belõle. �letemben t�bb õzbakot m�r nem akarok l�ni, de t�len egy diszn�hajt�sra hazal�togatok. Akkor bet�rek hozz�tok is, szeretn�m �jra l�tni Bence sug�rz� pillant�s�t. Az agancsot az �r�asztalommal szemk�zt sz�geltem a falra, s valah�nyszor r�vetõdik a tekintetem, f�lr�mlik bennem annak a csod�latos, f�jdalmas napnak, �letem legeml�kezetesebb vad�sznapj�nak az eml�ke. �lel �reg bar�tod, Jankovich Andr�s!” A m�rn�k az asztalra tette a levelet, h�tradõlt a karossz�kben, �s lehunyta a szem�t. �n voltam az oka, az elsõ l�v�sem ut�n sz�rta meg a bak, ha a nagy pusk�mat viszem, Dong� m�g ma is �lne, morfond�rozott, s v�gigperegtek elõtte az egy �v elõtti esem�nyek. Bety�r morg�sa t�r�tette mag�hoz, aki elm�ly�lten szagolgatta a l�d�t. Az apr� vizsla gazd�ja int�s�re h�tral�pett, �s hasalva v�rta, hogy kiny�ljon a retesz. Az ajt� m�g�l egy tigriscs�kos v�rebk�ly�k l�pegetett elõ. A kiskutya megszagl�szta a f�rfit, Bety�rra r�vakkantott, majd elm�ly�lten t�pni kezdte a kopott vaddiszn�bõr f�l�t. G�bor elmosolyodva ny�lt a telefonos notesze ut�n.

2005. febru�r 2.