V�rosi gyerekk�nt gyakran kint t�lt�tt�k az iskolai sz�neteket apai nagyb�ty�mn�l, a Kiskuns�gi tanyavil�g egyik b�k�s zug�ban, – megnyugtat� messzes�gben minden v�rosi civiliz�ci�t�l (villany�ram n�lk�l), t�vol a sz�l�i fel�gyelett�l, szinte „paradicsomi” �llapotok k�z�tt. Ez a hely t�bb szempontb�l �rdekes volt, ugyanis volt egy k�ly�kcsapatunk, r�szben unokatestv�rekb�l, r�szben a k�rny�kbeli tany�kr�l, de a helysz�n is az volt, mivel a tanya el�tt kiterjedt, t�bb n�gyzetkilom�teres, zsomb�kos, nagy puszta ter�lt el, a tanya m�g�tt pedig egy hossz� gy�m�lcs�s�n kereszt�l 100 holdas erd�be juthattunk, ami sok felfedeznival�t rejtegetett a kamaszod� komp�nia sz�m�ra. Nagyb�ty�m, term�szetj�r� vad�szember l�v�n, mindent �s mindenkit ismert a hat�rban, �s mivel vad�szmester is volt a t�rsas�gn�l, �gy hamar r�csod�lkozhattam a term�szet �s a vad�szat sz�ps�geire. T�bbsz�r r�szt vett�nk hajt�sokon, vadetet�seken, gyakran kint aludtunk a f�c�nnevelde mellett, �s eml�kszem a nagy telekre, az esti t�lt�nyk�sz�t�sre, a vad�szatokra val� felk�sz�l�sekre, �s ma is a sz�mban �rzem a kar�csonyi fokhagym�s ny�lgerinc �s a f�c�nleves �z�t. T�bbsz�r volt a kezemben (�resen) a sz�ps�ges Simson 16-os, tudtam, hogyan m�k�dik, hogyan kell sz�tszedni, illetve �sszerakni. Nekem is volt saj�t k�sz�t�sû �jam, majd pusk�m, amit magam k�sz�tettem f�b�l, ami egy ideig kitûn�en szolg�lt, ami ut�n a l�gpuska k�vetkezett. Id�k�zben minden irodalmat beszereztem, �s m�r az �llatok latin neveit is tudtam, mivel mindent magamba sz�vtam, ami a t�m�val kapcsolatban hozz�m eljutott. A csal�dban m�r �gy is k�nyveltek el, ha hajt�sra vagy vad�szatra kellett menni, ak�r �jf�lkor is „menetk�sz” �llapotban v�rtam az indul�st, Pufival a magyar vizsl�val. �gy t�rt�nt a 60-es �vek v�g�n, „m�g a b�kebeli” id�kben, hogy egy iskolai sz�netben, kint voltam �s arra v�rtam, hogy egyszer c�lba l�hessek az igazi pusk�val, c�lt�bl�ra, ahol az �j fegyvereket volt szok�s bel�ni, de ez mindig csak v�ratott mag�ra. Ez�rt meglepet�sk�nt �rt, amikor egy gy�ny�r� m�jusi hajnalon f�l �t k�r�l, vagy m�g kor�bban, nagyb�ty�m �bresztett: – Na fiam, ami a b�g�lyn�l nagyobb, azt lel�heted! S mutatta szabatos mozdulattal a h�velykujja fel�t, az � �zes besz�d�vel. A m�sik kez�ben ott volt a 16-os s�r�tes, s mell� egy f�ldoboznyi t�lt�ny! – Ezer dolgom van, de kint a sz�l�ben meg a sereg�ly d�zsm�lja a cseresznyef�kat, k�zib�k k�ne k�sz�nn�d, hogy maradjon a csereszny�b�l k�s�bbre is! Azonnal felugrottam �s k�vettem az erd�t a tany�val �sszek�t� gy�m�lcs�sbe, ahol szinte egym�st l�kd�st�k a sereg�lyek. Nagy hangoskod�ssal voltak a mintegy 25 cseresznyef�n, mintha csak �k lettek volna ezen a sz�p hajnalon az eg�sz hat�rban. A nagy siets�gben csak egy p�l� volt rajtam, a reggel pedig m�g cs�p�s volt, szikr�zott a nap, mindenfel� harsogott a term�szet, de eszem �g�ban sem volt visszamenni valami ruh��rt, mert �reztem, hogy nem csak a h�v�s miatt remegek… Az els� k�t l�v�s nem tal�lt, de kezdtem r��rezni, hogyan is kell l�ni. Nagyb�ty�m f�l szemmel k�s�rte az esem�nyeket, de nem sz�lt semmit. A k�vetkez� m�r bukfencezve pottyant le, majd a k�vetkez� �s az azt k�vet� is. Megj�tt a b�tors�gom, hat darabig meg sem �lltam. B�szk�n vittem be a kiskonyh�ba, madzagot k�tni a l�bukra �s kivinni �ket a f�kra. Ez azonban nem v�ltoztatott a sereg�lyek elsz�nts�g�n, mintha esk�t fogadtak volna, hogy m�g �rmagj�t sem hagyj�k meg a csereszny�nek! Lassan melegedett a leveg�, egyszer csak meglibbent az egyik sz�l�t�ke levele, s egy �reginy�llal n�ztem „farkasszemet”! Fel�lltam �s �tki�ltottam; - Pista b�csi, itt egy vadny�l, lel�hetem? � �ppen egy karaszol�val foglalatoskodott, k�zben �n a puskacs�vel tov�bb k�vettem a „vadat”, ami megijedt t�lem, �s �pp nagyb�ty�m ir�ny�ba tartott! - Le ne l�j te gyerek, ki�ltotta vissza, mik�zben kiegyenesedett, – mire a „vad” t�le is megr�m�lve, kett�nk k�z�tt keresztben kezdett futni! Ekkor, ahogy a k�nyvekben l�ttam, a ny�l el� tartva az ir�nyz�kot, eleresztettem a bal cs�b�l egy l�v�st, mire az szab�lyosan karik�ra bukfencezve „megfek�dte a birtokot”. – Ember vagy fiam, „vad�sz lesz bel�led”! S odaszaladt hozz�m �s megveregette a v�llamat. Sok-sok �lm�nyem volt vele k�s�bb, amit soha nem fogok elfelejteni, nemcsak a vad�szatokat, hanem az embers�g�t, tart�s�t, humor�t. Szerencs�s voltam, hogy mellette ismerhettem meg az erd�t-mez�t �s a vad�szatot, – nekem az � eml�ke jelenti az „erd�z�g�st”.

2005. janu�r 11.