Tavaszv�r�s

Tavaly t�rt�nt, amit szeretn�k most elmes�lni –t�rt�netemben szerepelnek horg�szok, vad�szok, szalonka, szalonna �s m�g sz�mtalan egy�b dolog, amely a hossz� T�l ut�n annyira v�rt szesz�lyes n�szem�ly, a Tavasz meg�rkez�s�t jelenti.

Mint eml�tettem, t�rt�netem tavaly m�rciusban kezd�d�tt, valahogy H�sv�t t�j�k�n. M�r maga az �nnepv�r�s is felemel� �rz�s, de a k�zelg� Tavasz l�gy simogat�sa- az enyhe d�li szell�- k�l�n�s t�zet gy�jt az erd�t-mez�t-n�dast b�j� emberek sz�v�ben �s m�g nagyobb lelkesed�ssel t�r�lgetik, simogatj�k a „l�tfontoss�g�” felszerel�st- ki-ki a mag�nak legfontosabbat, sz�v�nek legkedvesebbet. Ki pusk�t, ki pecabotot. Egyszer�en mindenki �rzi, hogy nemsok�ra friss f�st�ltsonk�val vagy szalonn�val �s a T�l folyam�n rendesen �ssze�rt harm�ni�j� borral fogja megt�lteni �hes gyomr�t az �de leveg�n. N�lam ezek a falusi apr�s�gok jelentik a szabadban t�lt�tt id� teljess� t�tel�t. �desap�m a febru�rban elhal�lozott sert�s sonk�it �s szalonn�j�t mindig erre az id�szakra k�sz�ti el, hogy mire itt az �nnep, a lehet� legt�k�letesebb �llapotban ker�ljenek az asztalra vagy a kir�ndul�sok alkalm�val a poszt�ra. �s a hozz�juk felszolg�lt friss cip�!- azt hiszem, nem kell tov�bb r�szleteznem. Tanyasi sz�rmaz�s� r�v�n a sz�ve szakadna meg, ha nem tarthatna otthon �llatokat -csirk�t, pulyk�t, diszn�t. Kiskorukban szeretettel p�tyolgatja a gy�moltalan j�sz�gokat, k�s�bb gazdak�nt neveli �ket, a v�g�n pedig �r�mmel n�zi, amint a csal�d elt�nteti az asztalr�l a falusi ty�kp�rk�ltet, a t�lt�tt k�poszt�t, oldalast. Vagy b�szk�n h�zza ki mag�t, mikor a bar�tok dics�rik a finom f�st�lt sonk�t, szalonn�t, kolb�szt odakint a szabadban elt�lt�tt �r�k alkalm�val. Ahogy a sz�leit�l l�tta annak idej�n. Ilyenkor mindenki a maga m�dj�n pr�b�lja �nnepi hangulatba hozni mag�t, hogy azt�n �rzelmekkel tel�tve v�rja a Tavaszt jelent� els� �nnepet.

�n is hasonl�k�pp pr�b�ltam feledtetni az elm�lt h�napok hossz� t�tlens�g�t –rendezgettem a horg�szfelszerel�sem, a horg�sz-vad�sz �js�gokat, k�nyveket b�jtam �s nyugtalanul v�rtam, hogy v�gre kiszabaduljak a n�gy fal k�z�l. Tal�n a v�letlennek volt k�sz�nhet�, hogy Nagyszombat d�lut�nj�ra minden �sszej�tt: szabad id�, szabad aut� �s langyos, f�ldillat� d�li szell�t�l neh�z tavaszi j� id�, ami kellemesen simogatta az arcom kint a n�dasban. Ugyanis �gy d�nt�ttem, hogy nem v�rok tov�bb, horg�szni megyek! Sajnos odakint der�lt ki, hogy lelkesed�sem nem ragadt �t a halakra, mert eg�sz d�lut�n nem fogtam semmit. De nem is b�ntam t�ls�gosan a dolgot. Kint voltam v�gre �s ez nekem el�g volt. A botok bedobva, az id� j�, naps�t�s, n�das �s �l�l�nyek vettek k�r�l Mozdulatlanul figyeltem a t�jat. Mindenfel� rig�k, vadkacs�k, rovarok. K�s�bb a t�lparton egy �zet l�ttam, majd velem szemk�zt egy ny�l baktatott le a csatornapartra szomj�t oltani. Figyeltem az �bred� k�rnyezetet �s ki�lezett �rz�kekkel sz�vtam magamba az �let v�ltozatos megnyilv�nul�sait. Szinte meg�llt k�r�l�ttem az id� �s nem sz�m�tott semmi, csak hogy �n is r�sze vagyok ennek az er�t�l l�ktet� mindens�gnek. M�r csak egy dolog hi�nyzott, hogy t�k�letes legyen az �t�lt pillanat, de ez sem v�ratott sok�ig mag�ra: a k�zeli bokrok mellett megjelent egy f�c�nkakas �s hangos ki�lt�ssal adta tudt�ra a t�jnak, hogy ezen a helyen � a sarkanty�s �r. Hangj�t lassan nyelte el a Kiskuns�gra oly jellemz� buck�s t�j, melyet, mint egy �ri�si ez�stkigy� szelt kett� a Duna-v�lgyi f�csatorna. Lehet el is b�biskoltam egy kicsit,, de egyszer csak arra riadtam fel, hogy f�zom. Egy k�sza felh� takarta el a m�g gyenge napot, de ez el�g volt ahhoz, hogy megt�rje a pillanat var�zs�t �s mi tagad�s, meg is �heztem a j� leveg�n. Fels�t�ltam a st�gr�l az �reg Trabanthoz, majd kivettem az elem�zsi�s kosarat. Nagy �r�mre friss sonk�t �s szalonn�t tal�ltam benne lilahagym�val, er�s paprik�val �s reggeli keny�rrel. L�m, a n�i meg�rz�s mire nem k�pes? �desany�m pont eltal�lta, hogy mire van sz�ks�ge az � kicsi fi�nak, hogy mit k�v�nok. Visszas�t�ltam a st�gre, le�ltem, magam mell� vettem az otthonr�l hozott h�s v�zzel teli palackot �s sonk�val a kezemben �lveztem az �jra el�b�j� nap langymeleg�t. Lassan, kom�tosan k�lt�ttem el k�s�i eb�demet �s �reztem, hogy mik�zben megtelik az el�bb m�g korg� gyomrom, �gy illan el bel�lem a T�l minden ny�ge. Este pedig �gy aludtam, mintha hossz� h�napok �ta most lett volna el�sz�r nyugodt az �jszak�m.

M�snap reggel �nnepi istentisztelet, azt�n eb�d �s d�lut�ni rokonl�togat�s volt a program. Persze, d�lut�n amint megtudtam, hogy kimehetek szalonk�zni, r�gt�n ler�vid�tettem a rokons�gn�l tett l�togat�som tervezett �r�it. A rokonok az�rt m�gis csak tov�bb tart�zkodnak itt! K�s� d�lut�n �rt�nk ki a terepre- gondolom mag�ban mindenki szalonk�z�ssal akarta szentes�teni az �nnepet. Le�lltuk Az erd� mellett �s H�sv�t l�v�n mi m�sr�l besz�lgethett�nk volna, mint a sonk�r�l. Ki-hogyan k�sz�tette, meddig p�colta, hogy f�st�lte. Err�l jutott az eszembe, hogy h�t �n tegnap elfelejtettem kivenni a kocsib�l az elem�zsi�s kosarat! Nosza! –gondoltam meglepem �ket egy kis kedvess�ggel. Beny�ltam a h�ts� �l�sre, majd sz�les mosoly k�s�ret�ben �tny�jtottam a kosarat �s j� �tv�gyat k�v�ntam hozz�. Hadd falatozzanak. Mikor mindenki szelt mag�nak �s is nekil�ttam, hogy kieg�sz�tsem a kor�bban elfogyasztott eb�demet. H�t lehet, hogy m�g a tegnapin�l is jobban esett a sonka-szalonna. T�rsas�gban csak jobb az �tek. Gyorsan el is t�ntett�k az eg�szet, majd miut�n a bicsk�k visszav�ndoroltak a zsebekbe, nekil�ttunk bet�razni a pusk�kat �s elfoglaltunk helyeinket. �n ap�m egyik bar�tj�val tartottam �s egy kisebb bucka mellett, egy bor�kabokor t�v�ben foglaltunk l��ll�st. Besz�lgett�nk, m�g k�r�l�tt�nk elkezdett csendesedni a vil�g. Besz�lgett�nk az iskol�r�l, melyb�l m�r csak egy �vem volt h�tra, az elm�lt �vekr�l, a T�lr�l, Tavaszr�l, a f�ldr�l, az �llatokr�l �s term�szetesen a vad�szatr�l, s k�zben sz�pen csendesen r�nk ereszkedett a sz�rk�let. Megillet�d�tten �lltunk ott, m�g az utols� madarak is befejezt�k �nek�k, �tadva a terepet a nappal �s az �jszaka hat�r�n r�p�l�, a Tavasz sz�rny�n �rkez� h�rn�k�knek: a szalonk�knak. Nem sz�ltunk most m�r egym�shoz, csak f�lelt�nk, mik�zben minden�nk �tj�rta a tavaszi v�rakoz�s, a meleged� f�ld p�r�ja, a friss leveg� �s szinte tapintani lehetett a t�li �lm�b�l �bred� er�t –�s egyszer csak meghallottuk azt a halk pisszen�st, melyet a k�zeled� szalonka hallatott. P�r pillanat m�lva, pedig a fej�nk f�l� v�g�dott egy „vill�mmad�r”. Hihetetlen�l gyorsan �s cikk-cakkban. Olyan gyors volt, hogy mire t�rsam leadhatta volna r� a m�sodik l�v�st, m�r el is t�nt az erd� f�l�tt. Megemelt�k r� a kalapot, majd j� utat k�v�ntunk neki. Meg�rdemelte. Ezut�n m�r nem j�tt fel�nk t�bb mad�r. De nem is nagyon b�ntuk. V�rtunk m�g egy kicsit, majd mikor m�r a f�k koron�j�t is alig l�ttuk, elindultunk vissza az aut�khoz. Csak ballagtunk egym�s mellett �s b�k�sen vitattuk az elm�lt h�sz percet. Mi m�r megkaptuk, ami miatt j�tt�nk- a Tavaszt, a j� t�rsas�got, a nyugalmat, j�l laktunk �s m�g szalonk�t is l�ttunk. H�t kell enn�l t�bb?