EGY NY�RI ESTE… Egy augusztus d�lut�n sz�ltak, hogy este mehetek vaddiszn�zni… V�gre! Alig b�rtam m�r kiv�rni ezt a pillanatot. Az a helyzet ugyanis, hogy �letemben most megyek ki el�sz�r diszn�ra. H�t sz� mi sz�, eg�sz d�lut�n izgultam, hogy vajon mi fog t�rt�nni az este. Az az igazs�g, hogy nem igaz�n vagyok felk�sz�lve erre a m�dszerre: mint kezd� vad�sz, csak egy 12-es s�r�tesem van. Gyorsan beszerzem a kell�keket, egy doboz brennecke, puskal�mpa, zsebl�mpa, hasonl�k. �loml�bakon v�nszorognak a percek! H�t soha nem akar m�r h�t �ra lenni, hogy indulhassak ki a terepre? Azt�n valahogy m�giscsak elj�n a v�rva v�rt pillanat. Azonnal be a Trabiba, azt�n ir�ny Tat�rszentgy�rgy –egy kisebb falucska Dabas mellett a Kiskuns�gon. A megbesz�lt helyen m�r v�r r�m megh�v�m –�desap�m gyerekkori j�bar�tja. V�ltunk p�r sz�t, azt�n elindul, �n meg ut�na. Kis buck�kon, telep�tett ak�cosokon �s sz�nt�kon kereszt�l visz az utunk. Tipikus Duna-Tisza k�ze: rendk�v�l v�ltozatos, sz�nes, dimbes-dombos, apr� sz�nt�k, erd�foltok… a sz�l�f�ldem. Alig megy�nk h�sz percet, de m�r vagy a negyedik t�jform�ci� rajzol�dik ki el�ttem. Mez�v�d� erd�s�vokkal tagolt kukoricaf�ldek, melyek k�z� itt-ott be�kel�dik egy-egy lucernat�bla, vagy gabona-tarl�. Leh�z�dunk egy ilyen erd�s�v mell�, Jani b�ty�m megmutatja a helyemet, azt�n � is elindul a saj�t leshelye fel�. A k�rny�ken elhelyezked� leseken m�r kint vannak az ismer�seink, �k egyenesen az etet�sb�l �rkeztek, ez�rt kor�bban �rtek ide. Kicsit vissza kell mennem a kukoricat�bla sz�l�hez az aut�val, hogy ne zavarjam a vonul� vadat, azt�n meg s�ta a leshez. H�t mit mondjak –a torkomban dobog a sz�vem, annyira izgulok. Miel�tt felmegyek a t�kolm�nyra, felszerelem a l�mp�t a cs�re. Kicsit nehezen megy, most van el�sz�r a kezemben ilyen �rd�gi szerkezet, de az�rt egy kis gondolkod�ssal megoldom a probl�m�t. Fel�l�k a lesre, azt�n megpr�b�lok k�nyelmesen elhelyezkedni az �l�s�l szolg�l� h�rom deszk�n. N�zel�d�m… el�ttem a kukoricat�bla, balr�l egy kis tiszt�s az erd�s�vban, jobbr�l k�zvetlen folytat�dik az erd�, m�g�ttem pedig egy lucernat�bla, ahonn�t t�csk�k ezrei j�tssz�k zajos, z�mm�g� sz�rk�leti n�t�jukat. El-elgondolkodom –eszembe jut nagyap�m, aki szint�n ezen a vid�ken vad�szott j� 30-40 �vvel ezel�tt. Mik�zben az eml�kekkel k�zd�k, r�m ereszkedik az augusztusi �j csillagf�tyla. Itt-ott megz�rren a kukorica, de olyan messze t�lem, hogy csak a hangj�t hozza ide fel�m f�jdog�l� esti szell�. Sz�p lassan el�t�nik az �sszes csillag, n�hol pedig rep�l�g�pek helyzetjelz�i villognak, a t�volban pedig f�v�rosunk festi narancss�rg�ra az eget. Gy�ny�r� a l�tv�ny, alig tudok betelni vele. Szinte nem is figyelek a k�r�l�ttem zajl� dolgokra, csak az eget b�mulom, azt�n egyszer csak l�bdobog�s riaszt fel �br�ndoz�somb�l: a lucerna fel�l j�n, odakapom a pusk�t, de mire r�villantan�k, m�r el is szelelt a lompos fark� �jszakai bety�r –a gy�r holdf�nyben m�r csak a maga ut�n h�zott z�szl�t l�tom, azt�n el is t�nik a szemem el�l az erd�s�v takar�s�ba. Na, ezt j�l elsz�rtam! –de h�t a tanul��veknek igencsak az elej�n j�rok m�g. Visszaereszkedem a deszk�kra, azt�n megint csak az eget b�mulom. F�tyolfelh�k jelennek meg, melyeket s�vokba rendez a magasban lengedez� szell�. Hihetetlen l�tv�ny t�rul el�m, amint Budapest f�nyei megt�rnek a felh�foszl�nyokon �szaki-f�nny� var�zsolva �ket. A l�tv�nyt m�r csak egy hull�csillag tudn� fokozni, melyre nem is kell sokat v�rni �gy augusztus �jszaka. R�n�zek az �r�mra, kilenc �ra van. Nem vagyunk kint m�g m�sf�l �r�ja sem �s �n m�r tele vagyok az �j �lm�nyekkel… milyen j� lenne ilyenkor, ha itt lehetne valaki, akinek elmondhatn�m az �rz�seim. De h�t v�g�l is az�rt ilyen sz�pek ezek az �lm�nyek, mert egyed�l �li meg �ket az ember, senkit�l sem befoly�solva. Nem sokkal k�s�bb megint valami zajra leszek figyelmes, most azonban el�lem hallom a z�rg�st a tiszt�son magasba sz�kken� magas gaz ir�ny�b�l. Elkezd izzadni a tenyerem. H�tha az els� vad�szaton megl�v�m azt a diszn�t! P�r perces hallgat�z�s ut�n m�r biztos vagyok benne, h nem diszn� lesz az illet�, de az�rt izgulok, mert egyre k�zeledik �s m�r hallom, amint hangosan szuszog. Huhhh... mit is hallottam az id�sebbekt�l? –z�r�g, szuszog… �, megvan: akkor biztos borz lesz. Most m�g jobban izgulok. Valahogy mindig is vonzott ennek a v�r�rnak a vad�szata. Ahogy k�zeledik a z�rg�s, �gy emelkedik a pulzusom. M�r-m�r ki�r a kukoric�b�l, emelem a pusk�t… m�r a gazt tapossa. Hangosan t�sszent egyet, ki�r a gazb�l. R�vil�g�tok, de szinte egyszerre ijed�nk meg. � az�rt, mert megzavarja a hirtelen f�ny, �n meg az�rt, mert nem egy beteg �zsut�ra sz�m�tok, hanem egy mogorva v�r�rra. Szeg�ny p�ra alig kap leveg�t �gy szuszog, �n meg majdnem lel�ttem. Leveszem az ujjam a kapcsol�r�l �s a s�t�ts�g f�tyl�n szak�tott seb azonnal beheged �s m�r megint alig l�tni. Pr�b�lom �sszeszedni magam. A sz�vem m�g mindig majd’ kiugrik a hely�r�l, a l�bam meg remeg a hirtelen t�madt izgalomt�l. Nemsok�ra hallom, amint a megijesztett �z �jra �tj�ra indul, �vatosan, folyamatosan meg-meg�llva, hallgat�zva, majd sz�p lassan tovat�nik az �jszaka s�t�tj�ben. Most megint csak a t�csk�k ciripel�s�t hallom, melybe n�ha belehas�t egy bagoly jajgat�sa. Kicsit kir�z a hideg t�le, de hamar megnyugtat a h�tam m�g�l hallhat� halk pittyeg�s melyet egy b�k�sen alv� �nekesmad�r hallat. F�l t�z van. Milyen gyorsan rep�l az id�, ha k�zben van min izgulni egy ifj� Nimr�dnak! Hallgat�zom, h�tha siker�l kisz�rni valami haszn�lhat�t az augusztus �jszakai hangok k�z�l. A t�volban egy �z riaszt, s a k�zeli erd�b�l egy m�sik felel r�. H�t, ha nem tudn�m, hogy �zt�l sz�rmazik ez a hang, bizony k�nnyen ijeszt�v� v�lna ez az ugat�s-szer� jelz�s. Elhallgatnak, de mozgol�d�s hallatszik az erd�b�l. �gak ropognak, z�r�g a sz�raz avar, de nem akarnak kij�nni a tettesek az erd�b�l. Pedig k�v�ncsi vagyok r�, hogy az el�bbi �zt�l, net�n a v�rt diszn�kt�l sz�rmazik-e. Annyira f�lelek, hogy szinte �szre sem veszem, hogy sz�p lassan �sszegy�lnek a felh�k �s eltakarj�k a csillagokat el�lem. Lassan el�l a z�rg�s is. �gy t�nik ma nem lesz szerencs�m a diszn�khoz. V�rok m�g egy kicsit, azt�n vend�gl�t�m l�mp�val jelez az � leshely�r�l, hogy ideje indulni. Sz�pen lassan elkezdek �sszepakolni. M�g az elm�lt �r�k hat�sa alatt vagyok. Szeretem ezt az �rz�st –mikor az ember egy pillanatra meg�ll �s megpr�b�l beleilleszkedni a term�szetbe, egyszer�en mag�val ragadja annak nyugodts�ga. Ilyenkor mindig �gy �rzem, hogy siker�l magamba z�rnom egy kicsit ebb�l a mindent �that� er�b�l –�pp csak annyit, hogy kib�rjam a h�tk�znapok z�rzavar�t a k�vetkez� alkalomig. Lem�szok a lesr�l �s elindulok a kocsi ir�ny�ba. Nem sietek, m�g most is hallgatom a k�rnyezet hangjait. Ind�tok. Elindulok ki a k�ves�thoz, majd ott bev�rom Jani b�ty�m�kat. P�r sz� esik m�g az esti �lm�nyekr�l, de l�tom, hogy mindenki �rez, mint �n. Szeretn�nek indulni, hogy min�l el�bb hazavihess�k az esti diszn�z�s �lm�ny�t.