�SZ

S�t�t volt m�g, mikor elindult. Igaz, hogy magasan fent hidegen vil�g�tott az �gi l�mp�s, de f�ny�t ellopta a f�ld felett �sz� s�r�, ny�lk�s k�d. Ugyan�gy, ahogy az �rny�kokat �s az �j neszeit is mag�ba sz�vta. Nem szerette a k�d�t. Hall�s�t eltomp�totta, l�t�s�t pedig folyamatosan becsapt�k a folyton felt�n�, majd tovasz�ll� feh�r �rnyalakok. Csak ballagott az erd� melletti kis �ton. N�ha meg-meg�llt, hallgat�zott, de csak egy t�voli tanya kuty�inak ugat�s�t fogta fel f�le, de azt is csak tomp�n, majd tov�bb indult. T�sszentett egyet –orr�t megcsiklandozta az �szi k�d p�r�ja. Beleszagolt a leveg�be, de csak a f�kr�l lehullott halott levelek porlad�s�nak nedves illat�t �rezte.

Lassan haladt tov�bb ment, majd �jra megtorpant �s megint beleszagolt a leveg�be. Egy �szi gomba kellemes illata csapta meg gyakorlott orr�t. Elindult h�t a forr�sa fel�. Befel� kellett mennie az erd�s�vba, melyet �s�reg ny�rf�k alkottak. Ezek a f�k m�r akkor is itt �lltak, mikor m�g az �sei j�rt�k a vid�ket. Ahogy haladt az illat ut�n, az egyre er�s�d�tt. Egy korhadt f�hoz �rt, k�rbej�rta, de nem tal�lta a finoms�got. Azt�n feljebb n�zett �s �szrevette, hogy a gomba sz�m�ra m�r el�rhetetlen magass�gban n�tt. Nem is pazarolt r� t�bb id�t-elindult h�t visszafel�. Szinte teljesen azon az �ton haladt, amelyiken befel� is j�tt az erd�be. Egyszer csak, mintha valamilyen gyan�s z�rg�st hallott volna maga el�tt… elindult balra hogy megker�lje a zaj forr�s�t. P�r percig ment, k�zben pedig a tork�ban dobogott a sz�ve. Tal�lgatta, hogy vajon mi okozhatta a neszeket. Mikor �gy �rezte, olyan messze ker�lt m�r a zaj okoz�j�t�l, hogy az nem figyelhet fel r�, visszakanyarodott az �t fel�. �jra ki�r a f�k mellett kanyarg� �sv�nyre, majd meg�llt egy bokor mellett. Visszan�z �s mintha egy lompos �rnyat l�tott volna elsuhanni a s�r� k�dben, nem is olyan messze t�le. �szre sem vette �t a r�ka –nyilv�n az � �rz�keit is eltomp�totta a k�d, vagy olyan j�l volt lakva, hogy nem is �gyelt a k�rnyezet�re. Nem szerette a r�k�kat. Visszatasz�totta az a kitart�s, a b�tors�g �s a t�relem, mellyel ezek a ragadoz�k vad�sztak �ldozataikra. Kicsit m�g v�rt, azt�n elindult eredeti c�lja fel�..

...Egy lucernat�bl�hoz igyekszik, mely egy bokros-n�das turj�n mellett ter�l el. El�g messze van m�g t�le, ez�rt ki kellene l�pnie, de ebben a s�t�tben �s k�dben nem akar sietni. �gy azt�n csak bandukol, meg-meg�llva. A leveg�ben m�r �rezni a v�ltoz�s illat�t. Nem tudn� megmondani, hogy hogyan, de mint mindig, most is meg�rezte a hajnalt. Meg�rezte a leveg� l�gy rezd�l�s�t, ahogy a hajnali szell� megmozd�tja, a leveg�ben �sz� illatokat… azt�n pillanatr�l-pillanatra er�s�dni kezd a dereng�s. A talaj f�l�tt k�sz� k�dtakar� megpr�b�lja mag�ba fogadni az er�s�d� f�nyt, de egyre kevesebb sikerrel. Azt�n egyszer csak olyan sok lesz a vil�goss�gb�l, hogy a k�d m�r nem tud t�bbet elnyelni. A t�j megtelik er�vel, a k�d pedig foszladozni kezd, mint az el�regedett sz�vetek. �bredezni kezd a vid�k, minden �llat a hajnalt k�sz�nti. � is meg�ll egy pillanatra, azt�n az er�s�d� f�nyben �szrevesz k�zeledni valamit az �sv�nyen. Most nincs kedve tal�lkozni senkivel, ink�bb let�r az �tr�l. Bel�p a bokrok k�z�, melyek az �t �s a lucern�s k�z�tt n�nek. El�bb-ut�bb �gy is �t kellett volna mennie, de mivel az �t �tvezet k�zt�k, nem sz�nd�kozott let�rni r�la. Most m�r mindegy. Ha �gy alakult, h�t legyen. V�g�l is, tud � j�rni �t n�lk�l is, csak �gy t�bb gondja lesz a nyirkos gazzal �s ker�lgetheti a bokrokat is. De h�tha tal�l valami �szi csemeg�t, amely itt n� a bokrok k�z�tt.

Ahogy s�t�lgat az egyre ritkul� k�dben egyszer csak a t�volban egy ki�lt�s hallatszik. Egy �z riaszt- valami nagyon megijeszthette szeg�nyt, mert a riaszt�s folyamatos, de egyre t�volodik. Az �z gyorsan menek�l a r�m�let okoz�j�t�l. Meg is �ll egy pillanatra sz�tn�zni, de mivel semmi gyan�sat nem �rz�kel, tov�bbindul.

K�r�l�tte minden nyugodt, minden �bredezik a hossz� �jszak�b�l. Azt�n �szrevesz valami �rdekeset k�zvetlen maga el�tt. Hisz ezt a n�v�nyt ismeri! –ritk�n tal�lni ilyet, de �zletes leveleit mindig sz�vesen r�gcs�lta. H�t most sem lesz m�sk�nt. Gyorsan let�pi azt a p�r levelet, amit az els� fagyok m�g a sz�ron hagytak �s a sz�j�ba t�mi. Mintha valaki el akarn� venni t�le. K�rbek�mlel, de mivel tov�bbra sem l�t semmi gyan�sat a bokrokt�l �s a bokrok k�z�tt megb�j� �jjeli k�dt�l, h�t folytatja �tj�t. M�r-m�r ki�r a bokrok k�z�l, mikor valami z�g�st hall a t�volb�l. Oldalr�l �rkezik a tompa z�mm�g�s-szer� zaj, mely egy kicsit elhalkul, majd p�r csattan�s hallatszik �s �jb�l a z�g�st hallani, de most visszafel�. H�t ez �rdekes –�s rendk�v�l furcsa. J� p�r nyarat meg�lt m�r, de ilyenre nem eml�kszik. Vajon mi okozhatta ezt az ideges�t� hangot? Jobb lesz vigy�zni, mert m�g a v�g�n meglepet�s �ri…

Fesz�lten v�r –sz�ve megint a tork�ban kalap�l-, de mivel nem hall �jabb neszez�st, �s nem t�rt�nik semmi szokatlan, h�t megint �tj�ra indul. A lucskos gazban m�r szinte teljesen b�rig �zott –j� lesz ki�rni a lucernatarl�ra. Majd annak a sz�l�n megsz�r�tja az egyre er�s�d� naps�t�s. Lassan ritkulni is kezdenek a bokrok -mindj�rt meg�rkezik a c�lj�hoz. Kin�z egy, a t�bla mellett p�ffeszked� bokor mell�l. A megszokott k�p fogadja: a t�bla t�ls� �s jobb oldal�n ritka ligeterd� h�z�dik melyben a f�k alatt itt-ott egy-egy bokor b�jik meg szer�nyen. M�g�tte a turj�n, balra t�le pedig egy kukoricat�bla tal�lhat�. A tarl�n n�hol m�g l�tszanak az �jjeli k�d maradv�nyai, de a p�ra nagy r�sze m�r szertefoszlott a felh�k k�z�l kib�v� nap hat�s�ra. M�g egyszer kin�z –a t�volban l�v� erd�k ezernyi sz�nben pomp�znak. A s�rga, a v�r�s �s a barna tucatnyi �rnyalata t�nd�klik a szikr�z� naps�t�sben. Mag�t az erd�t nem is nagyon l�tja olyan messze van t�le –ink�bb csak a k�rvonalai rajzol�dnak ki el�tte.

Most m�r kezd �hes lenni. �gy d�nt, nem v�r tov�bb. Kil�p a bokor takar�s�b�l. A t�bla jobb sark�t c�lozza meg, mert ha kell, ott pillanatok alatt tal�l mag�nak megfelel� fedez�ket. Nem akar felt�n� lenni, nem megy ki a tarl�ra, ink�bb a bar�zd�ban megy, most m�r nekib�torodva, majdnem szaladva. Mindj�rt el�ri a sarkot… hirtelen valami gyan�san mozdul az egyik bokor m�g�tt!

Egy villan�st l�t m�g, majd f�jdalom mar a test�be. Ugrani pr�b�l, de elesik. Megpr�b�l m�g fel�llni, de teste nem engedelmeskedik. Elny�lik, vesz m�g egy m�ly l�legzetet, majd szem�ben megt�rik a f�ny. A szem, mely oly sok reggelt �s olyan sok dolgot l�tott az erd�n-mez�n, elhom�lyosul, els�t�tedik –kialudt benne az �let t�ze. Befejez�d�tt. S�hajt m�g egyet, azt�n elcsendesedik.

Az elm�l�s suhan �t a bokrok felett. Azt�n mozdul valami a bokorn�l. S�t nem is egy, hanem kett�. K�t vad�sz siet oda. Az id�sebb leveszi a kalapj�t �s megsz�lal: „H�t ez sz�p l�v�s volt �cs�m! L�ttam, mikor k�tszer is kin�zett a bokor al�l, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hat�rozottan elindul fel�nk. B�r megv�rhattad volna, m�g rendesen futni nem kezd! �gy az igazi… De �gy is sz�p volt! L�tod, mondtam �n, hogy j� lesz le�ll�nak j�nni. M�ris van egy nyulad –pedig hol van m�g a hajt�s? Hangjukat sem hallani.” �llnak m�g egy kicsit a vad f�l�tt. N�zegetik. Azt�n az id�sebb leny�l, majd tisztelettel �s sajn�lattal vegyes b�szkes�ggel ny�jtja �t a fiatalabb vad�sznak a baknyulat. „Gratul�lok! –akkor ma avatunk?” �s mosolyogva elindulnak vissza a hely�kre, mert halk ki�lt�sokat �s z�rg�st sodor fel�j�k az �sz reggeli naps�t�sben megindul� szell�.