A minap munk�b�l hazamenet bementem a boltba v�s�rolni. Gondoltam meglepem a szeretteimet egy kis finoms�ggal �s kellett hozz� p�r f�szer �s egy�b hozz�val�. A boltban tal�lkoztam egy kedves ismer�s�mmel, j� nagyot k�sz�ntem, mert szeg�ny el�g rosszul hall m�r. Egyike annak a p�r szem�lynek a faluban, akik tudj�k, hogy vad�szom. Nem mintha titkoln�m, de betelep�l�k is vagyunk –igaz, m�r j� r�g ker�ltek a sz�leim ide, �n pedig itt �lek mi�ta az eszemet tudom-, �s valahogy az eg�sz csal�dom szinte csak aludni j�r haza. Mindenki a k�rnyez� telep�l�seken dolgozik vagy tanul, �gy azt�n j�form�n mindenkit ismer�nk, de csak p�r emberrel van igaz�n j� kapcsolatunk. K�z�j�k tartozik ez az ismer�s b�csika is, akivel m�g gyerekkoromban bar�tkoztam �ssze, mert mindketten szeretj�k a k�l�nf�le baromfit –nem csak enni, de tartani, nevelni is. Egy gy�rban dolgozta le az �let�t, azt�n nyugd�jaz�sa ut�n kik�lt�z�tt a hat�rba egy tany�ra �s j�l �rezte ott mag�t. Miut�n v�geztem a dolgommal boltban, kij�ttem, de az ajt� el�tt m�g meg�lltam egy pillanatra rendbe szedni a szatyrokat. Ezt a pillanatot haszn�lta ki a b�csi, �s megragadta a v�llam, majd f�lreh�zott v�ltani p�r sz�t. A szok�sos k�rd�sek –Hogy vagy? Hogy tetszik a munkahely? Mikor h�zasodsz m�r meg? –ideje lenne �m m�r… stb.- ut�n valahogy sz� terel�d�tt a vad�szatra is. �gy ut�lag m�r �gy gondolom, hogy nem v�letlen kanyar�totta az �reg a kedvtel�sem fel� a sz�t. Olyannal akarta megbesz�lni a b�j�t, aki �t�rzi a bajt, ami marcangolja a sz�v�t. Miut�n biztosnak �rezte, hogy fog�kony vagyok mondanival�j�ra, a k�vetkez�kkel kezdte: „Tudod, hogy sokat szoktam m�szk�lni az erd�kben –mondja is a mama eleget, hogy egyszer majd nem j�v�k haza. De h�t had morogjon. Az�rt tartom" -j�tt a szok�sos tr�f�val. "Sz�val k�t �ve k�s� tavasszal j�rom a k�rny�ket �s h�t mit hallok egyszer? Az egyik bor�ka t�loldal�n valami mocorog. Nosza! N�zz�k csak meg, hogy mi lehet ott? H�t k�pzeld fiam, egy suta verg�d�tt ott. Nagyon gyenge volt m�r, nem b�rt l�bra sem �llni. Gondoltam elpusztulni ment f�lre, mert m�r nagyon a v�g�t j�rta. No, apjuk –gondoltam-, vidd haza, h�tha talpra tudod �ll�tani. Ahogy ott babr�lok szeg�ny p�r�val, h�t egyszercsak el�bem toppan a bor�k�b�l egy gida. H�nnye! –na, most mihez kezdek? H�t elkaptam azt is, �s h�nom al� csaptam �s sebtiben ir�ny haza.” (Ahogy ezt mondta, r�gt�n eszembe jutott egy m�sik gida: m�g �vekkel ezel�tt tal�ltuk a kert�nk m�g�tt. Akkor m�g nem erd� volt ott, csak egy s�r�, bokros. S�t�ltunk a szomsz�d fi�val �s tal�ltunk egy �zgid�t -teljesen lesov�nyodva, elgy�moltalanodva. Hazavinni nem mert�k, mert f�lt�nk sz�leink haragj�t�l, de mivel k�zel volt, �gy odacsalogattuk a ker�t�shez �s odaj�rtunk ki etetni…) „Mondanom sem kell, hogy a suta nem h�zta m�r ki a k�vetkez� reggelig. Nekem dolgom volt a faluban, mire haza�rtem, az asszony k�nnyes szemekkel fogadott, hogy Zsuzska meghalt �s eltemette. H�t a j� asszony pillanatok alatt �gy befogadta, hogy m�r el is keresztelte. �n meg f�ltem, hogy elzavar a h�zt�l minden bolonds�gommal egy�tt. �gy azt�n n�lunk maradt a Zsuzsi, aki az anyja ut�n �r�k�lte a nev�t. Sz�pen fejl�d�tt, vett�nk neki cumit, kecsk�nk van, h�t annak a tej�vel etett�k. P�r h�t �s m�r az orgon�t csipkedte. Boh�k�s kis j�sz�g volt, nagyon megkedvelt�k. Tudod, gyerekek, unok�k messze Pesten, h�t �regkorunkra nek�nk is kell egy kis j�t�k. Nem mert�k mondani senkinek, hogy mit tartunk a h�zn�l–f�lt�nk t�le, hogy majd a vad�szok elviszik t�l�nk, hogy az az �v�k. B�r elvitt�k volna.” (A mi gid�nk is r�nk maradt. Valami okb�l kifoly�lag nem ment el egy tapodtat sem a ker�t�st�l �s mi gyerek�sszel �gy gondoltuk, hogy megszeretett minket. Titokban lop�ztunk ki hozz� egy kis tejjel k�s�bb sz�n�val �s a kez�nkb�l etett�k. Nem volt m�r olyan kicsi, �gy lassan m�r nem kellett neki a tej, el�g volt kukorica, meg a friss ak�clev�l, bors�sz�r, de sz�lni nem mert�nk r�la senkinek…) „Sz�val a Zsuzsi csak n�tt, n�tt eltelt a ny�r is �s az egyik nap azt vessz�k �szre, hogy az egykor csenev�sz, hal�lra �t�lt kis gid�nak dudorodik a feje b�bja. N�t az agancsa. No, Zsuzsi! –te oszt j�l kibabr�lt�l vel�nk… gondoltuk, de mivel ezt a nevet szokta, szoktuk meg, h�t tov�bbra is �gy h�vtuk. Sz�p kis bakocska lett bel�le egy �v ut�n. Sz�pek voltak a kis agancsai is, csak vigy�znunk kellett vele, hogy ha simogattuk, akkor ne �rj�nk hozz�, mert akkor elkapta a fej�t �s bizony cs�ny�n meg�t�tte a kez�nk.De ezt hamar megtanultuk.” (A mi gid�nk suta volt. Szel�d, barna szemei csillogtak, ha simogattuk �s fej�t gyakran tette az �l�nkbe, ha le�lt�nk mell�. Igaz, �desap�m �szrevette, hogy egy �z k�lt�z�tt a kert v�g�be, de mivel szereti az �llatokat, az Isten�rt sem zavarta volna el. S�t gyakran vitt h�tra vizet neki egy tejesl�d�ban, hogy ne szomjazzon a ny�ri h�s�gben…) „Nappalonk�nt egyre messzebb j�rt m�r el az udvart�l, n�ha m�r kint is �jszak�zott a tanya melletti s�r� all�ban. Azt�n teljesen kik�lt�z�tt az udvarr�l, csak nagy ritk�n j�rt be hozz�nk. Mi mindig vitt�nk neki enni, inni �s m�g az �sszel is el�j�tt, ha h�vtuk �s nekem m�g mindig hagyta mag�t megsimogatni, babusgatni. Persze tov�bbra is titokban tartottuk, mert att�l f�lt�nk, hogy majd j�n egy vad�sz �s a k�nny� zs�km�ny rem�ny�ben lel�vi. L�tod, milyen bolond lesz v�ns�g�re az ember?” (Mondand�j�ba kevert kijelent�seib�l m�r kezdtem valami rosszat sejteni �s bennem is kezdtek el�sziv�rogni a mi gid�nkr�l az eml�kek…) „Azt�n a t�len egyik nap hi�ba sz�longattam, nem j�tt el�. Otthagytam neki a sz�n�t, de hi�ba j�rtam ki minden nap, nem hi�nyzott bel�le. F�jt nagyon, hogy elhagyott minket –b�rcsak �gy lett volna-, de �gy gondoltuk, hogy egy vad�llat csak tudja, hogy mi a j� neki, ha m�r mi emberek nem tudjuk. Eltelt m�sf�l h�t, �s kezdt�nk belenyugodni, hogy Zsuzska elv�ndorolt valamerre.” (Teljesen, mint a mi gid�nk. Egyik napr�l a m�sikra elt�nt, hi�ba kerest�k…) „Azt�n egy napon, ahogy Kar�csony ut�n elolvadt a h�, megint az erd�n j�rtam –tudod, nincs sok p�nz�nk, �gy a lehullott gallyakat �ssze szoktam szedni a k�rny�ken, �s azzal f�z�nk, hogy a t�zifa megmaradjon f�teni. M�r eg�sz messze j�rtam a tany�t�l, amikor az egyik ak�cosba ben�zve, egy barna halmot l�ttam meg. �sszeszorult a sz�ve �s m�r tudtam, hogy a Zsuzsi nem elv�ndorolt.” (Tudtam! �reztem, hogy szeg�ny �regnek oka �s joga van felh�borodni…) „Ledobtam a r�zs�t �s rohantam oda, h�tha nem k�s�. De bizony, ha egy h�ttel kor�bban j�rok arra, m�r akkor is k�s� lett volna. Ahogy oda�rtem, l�tom �m, hogy beleakadt valami hurokba �s az fogta meg. Nem megfojtotta, hanem rabul ejtette, mert csak a l�b�ra gabalyodott r�. Csontig bev�gta a l�b�t. �, hogy forduljon fel menten, aki ilyet tesz ki! M�r napok �ta fek�dhetett ott halottan, mert �ssze volt esve a test. H�t nem tagadom, hogy els�rtam magam. Ott �lltam a Zsuzsi felett �s pityeregtem, mint egy v�nasszony. Lassan �sszeszedtem a r�zs�t �s hazamentem, de d�lut�n vissza is mentem �rte egy �s�val �s eltemettem az �zik�nket. Komolyan mondom, ha csak tudn�m meg egyszer ki tette! -az �s�val vern�m fejbe! Vagy beledugn�m a fej�t a verembe a Zsuzsi mell�, oszt ut�na k�rdezn�m meg, hogy mire volt ez j� neki?! H�t, ha m�r ilyen mocsok dolgot tett, legal�bb menne ki gyakrabban �s v�ltan� meg szenved�st�l szeg�ny p�r�t, vagy vinn� haza megenni. De nem otthagyni �s hagyni, hogy elrohadjon az az �llat! Most mond meg! H�t hogy tehet ilyet egy ember?” (Jogosnak �reztem a d�h�t. Bennem is gyakran felvet�dtek hasonl� k�rd�sek, ha erd�n j�rtamban hurkot tal�ltam. Persze r�gt�n lev�gtam, de a gondolat, hogy h�ny ilyen alattomos csapda lehet m�g kint �ldozatra v�rva… mindig elkeser�tett…) „�s m�g az asszonynak sem merem elmondani, mert f�lek, hogy megszakad a sz�ve. Szeg�ny p�ra! –ott pusztult el egyed�l �s mi nem voltunk sehol. Pedig biztos, hogy v�rt r�nk! Mindig v�rta, hogy menj�nk hozz�!” �s �jra k�nnybe l�badt az a k�t megf�radt, sokat l�tott szemp�r. Mondtam m�g p�r sz�t vigasztal�sk�nt, de � gyorsan elk�sz�nt �s elsietett. Biztos voltam benne, hogy hazafel� ism�t megsiratja az � kis gid�j�t… …ahogy �n is, mert felszakadt az a r�gen begy�gyultnak v�lt seb, amit akkor �reztem, mikor mi is megtal�ltuk a mi kis sut�nk. Egy fekete, nagytest� k�bor kuty�t kezdt�nk el k�vetni a szomsz�d gyerekkel, mert felt�nt, hogy gyakran v�lt be egy t�volabbi boz�tosba. Botokkal felszerelkezve ut�na ment�nk �s a boz�tosban, egy tiszt�son megl�ttuk, ahogy ott �l a gid�nk mellett �s �pp a kil�g� borda-csontjait nyalogatja. Nekirontottunk �s a n�lunk l�v� botokkal elzavartuk zs�km�ny�t�l. K�telet k�t�tt�nk a gida m�g megl�v� torz�j�ra �s hazah�ztuk, majd eltemett�k a kert v�g�be, ahol feln�tt. Ahogy �stuk a g�dr�t, mindketten k�nnyezt�nk. Majd belehelyezt�k a jobb sorsra �rdemes �zgida maradv�nyit �s elkezdt�k betemetni. Minden egyes lap�t f�lddel egyre m�lyebbre �stam magamban is a szeretett j�sz�got. �s minden egyes lap�t f�lddel k�zelebb ker�ltem a bennem �rlel�d� gondolathoz: ha �n egyszer megtehetem, mindent meg fogok tenni, hogy az emberek hagyags�ga ne tehessen k�rt senki szeretett vadj�ban!