Kar�csonyi aj�nd�k

S�t�t van m�g, s odakint esik a h�, de bent a kis egyszob�s h�zban kellemes meleget �raszt a kis kandall�. A kis vizsla ott fekszik el�tte a k�v�n -szinte sz�tfolyik a r�z�dul� melegt�l. Az embernek szinte kedve t�madna odafek�dni mell�, ahogy eln�zi b�k�s szuszog�s�t. N�ha meg-megr�ndul a l�ba, mintha az elk�vetkez� �vek vad fut�sait �lmodn� el�re, de azt�n f�lbemarad a mozdulat �s hatalmasat f�jva �jra az �lmok m�lyebb bugyraiba s�llyed. T�k�letes ez az �nnepek el�tti pillanat.
„H�ny �ra van?”-mondja csak �gy halkan, mag�nak �ron, �s mikor feln�z a fali�r�ra, meglepetten  veszi �szre, hogy majdnem 1 �r�ba ker�lt haza�rnie a szomsz�d falub�l, ahol �jszakai m�szakban volt az egyik benzink�ton. „Na, v�rj csak, te kis nyavaly�s! Te itt pihensz, mikor a gazdi majd megfagy odakint?”-pillant le a kis j�sz�gra, majd gonoszul r�sz�r vagy f�l mar�k havat a sapk�j�r�l. Persze szeg�ny azonnal felriad, s b�gyadtan n�z k�r�l. Musz�j rajta nevetni, olyan bamb�n n�z fel a gazd�j�ra, s am�gy is pirosas zsemle sz�n�t csak jobban kiemeli a kandall�b�l r�es� par�zs-f�ny. „Na, j�l van!Gyere ide, te kis vacak!” -sz�l hozz� �ron, s azzal j�l megvakargatja  a kiskutya f�le t�v�t, mintegy bocs�natot is k�rve az el�bbi komiszs�g�rt. Persze T�cs�k -mert �gy h�vj�k a kis magyar vizsl�t-, �tadja mag�t a f�lvakargat�s �r�m�nek, majd visszafekszik el�bbi fekhely�re, v�g�l nagyot koppan kis feje a j�r�lapon. „Ez hihetetlen!-m�r megint szund�t! Ej, te!H�t hogy lesz �gy bel�led egy valamire val� vad�szkutya?”  Persze ez m�r csak amolyan j�sz�v� �v�d�s �ron r�sz�r�l, mert im�dja ezt a falatka �llatot. Mosolyog megint  egyet. A csal�dj�t�l kapta sz�let�snapj�ra b� egy h�napja, az�ta pedig szinte elv�laszthatatlanok lettek.

„Mennyi is az id�? A francba!-m�r el is felejtettem” -d�nny�g mag�ban megint, �s �jra feln�z az �r�ra. „F�l h�t. M�r nem is �rdemes lefek�dn�m, �gyis mindj�rt indulhatok, mert J�nos b�csi nem t�ri a k�s�st...” �s ezzel a gondolattal m�r meg is jelenik el�tte a sok z�ld-ruh�s vad�szbar�t, amint forr� te�val �s a konyh�b�l elcsent, m�snap est�re -Szentest�re- sz�nt finoms�ggal k�n�lgatj�k egym�st. De h�t kit �rdekel olyankor az asszonyok s�ltek �s s�tem�ny f�l�tti zs�rt�l�d�se, mikor olyan j�l esik j� t�rsas�gban lenni, enni, inni, besz�lgetni, viccel�dni -�s ha mindez k�zvetlen az �nnepek el�tti napon t�rt�nik, h�t az maga a csoda! �S ha m�g l�ni is siker�l valamit, akkor m�r van is mivel kiengesztelni az otthon rendje f�l�tt �rk�d�, k�sz�l�d�, s�rg�- forg� asszonyn�pet.

„H�t igen... m�r akit v�rnak odahaza” -morogja �ron, azzal le is �l a kis konyha egyetlen �l�alkalmatoss�g�ra, a sarokgarnit�r�ra. Merthogy � most �ppen szalma�zvegy: a feles�ge �s k�t gyereke elutazott a nagysz�l�kh�z. Eredetileg �gy volt, hogy k�veti majd csal�dj�t, de az egyik aut�t elvitt�k, a m�sik meg el�z� nap robbant le, s most az egyik aut�szerel� bar�tj�nak a gar�zs�ban v�rja az �nnep elm�lt�t, hogy nekil�ssanak megszerelni. Az�rt is k�lt�z�tt le ide a „nagy h�zb�l”, mert �gy volt vele, hogy t�l nagy azt egy szem�lyre f�teni, meg h�t elveszettnek is �rezte mag�t ott. Ink�bb lej�tt ide a „kis h�zba”, ami gyakorlatilag egy udvaron van a csal�di h�zzal. R�gen -m�g miel�tt a „nagyot” f�lh�zt�k volna- itt laktak a feles�g�vel, de mi�ta �tk�lt�ztek a nagy �p�letbe, ezt vagy kiadt�k alb�rl�nek, vagy a k�l�nb�z� vend�geket sz�ll�solt�k el benne. Bel�l�k pedig mindig akadt, mert �ron�k a falu sz�l�n laktak, k�zvetlen az erd� mellett, �s bizony sok vad�szcimbora bek�redzkedett �jszak�ra -vagy az�rt, mert �gy hamarabb kijutottak a leshelyekre, vagy pedig az�rt, hogy az otthoni zsibong�s el�l p�r perc cs�ndet tal�ljanak �ron�kn�l... �s most �ron ker�lt le ide. Az els� napokat m�g �lvezte is, de azt�n ahogy k�zeledett a Kar�csony, �gy kezdett egyre jobban hi�nyozni neki a k�t gyerek �s a p�rja. N�ha t�k�t s�t�tt a kis sparheltban, vagy geszteny�t, amit m�g az �sszel hozott neki az egyik zalai bar�tja. Ilyenkor azt�n csak �ld�g�lt a kis t�zhely mellett, hallgatta ahogy a t�z pattogva �leli k�rbe a has�bokat �s olvasgatott, vagy bekapcsolta a t�v�t �s �lvezte, hogy v�gre azt n�z benne, amit � akar. De egy-k�t napja m�r ez sem az igazi. M�g �r�lt is, mikor el�z� nap a koll�g�ja felh�vta, hogy v�llalja a sz�ll�t�s�t is, csak vegye �t t�le az aznap esti �s a szentesti m�szakot -a k�t m�szak k�z�tt meg legal�bb egy kis szabadideje is lesz sz�rakozni, pihenni. Meg legal�bb addig sem kell egyed�l lennie otthon.
Gyorsan k�zeledett az indul�s pillanata �s �ron ezt a kis id�t egy gyors tusol�ssal, majd a vad�szatra val� k�sz�l�d�ssel t�lt�tte: ruh�t vett el�, �telt k�sz�tett �ssze, te�t f�z�tt, �s krumplit s�t�tt h�j�ban -ez volt az � meglepet�se a t�bbieknek. „Hogy fognak majd �r�lni a t�bbiek, ha majd el�veszem a j� meleg krumplikat!-j� lesz majd ez ebben a hidegben a sok hideg s�lt h�s mell�.” M�r el�re mosolygott a nevet� arcokra gondolva. „�rdekes... ilyenkor mindenki vid�m. Senki nem haragszik, senki nem szokott veszekedni. De mi�rt csak most van �gy?” Elm�lkedik, �s k�zben �gy belemer�l a  k�sz�l�d�sbe, hogy majdnem elk�sik. Bar�tja m�r t�relmetlen�l dud�l a kapuban, mikor �ron m�g csak a kab�tot h�zza mag�ra.

„Szervusz te �lomszusz�k!”-k�sz�n r� B�ci- „Na mi van?Lef�rasztottak �jjel a csajok a k�ton?-vagy mi t�rt�nt?” �v�dik vele gyerekkori bar�tja, akit � vitt bele a vad�sz�letbe.
�rdekes m�don, mindh�rom �vodai bar�tj�val j�ban maradtak feln�tt korukra is -pedig a legt�bb vel�k egyid�s f�rfi bar�ts�ga havers�gg� olvadt a csal�d mellett az elm�lt �vekben, de az �v�k megmaradt olyannak, amilyen r�gen is volt. A csal�d sem piszk�lta �ket, mert b�r eleinte az asszonyok nehezen viselt�k a k�z�s kir�ndul�sokat, �jszak�ba ny�l� n�vnapoz�sokat �s sz�let�snapoz�sokat, lassan r�j�ttek, hogy k�r veszekedni a fi�kkal, �gysem jutnak vel�k d�l�re ebben a k�rd�sben. Meg azt�n az id� bebizony�totta, hogy nem is olyan rossz az, ha az ember nem csak a csal�dj�ra sz�m�that, ha baj ad�dik. �gy azt�n sz�p lassan egy sz�p nagy csal�dd� v�lt a bar�tok pereputtya �s rokons�ga is. Sokan irigyelt�k �ket, �s mint �ltal�ban ilyenkor, igencsak sok pletyk�t kellett ki�llnia a n�gy bar�tnak, de lassan hozz�szokott a falu is a helyzethez �s a j�bar�tok is megszokt�k a nyelvk�sz�r�l�st.
„���, dehogy. Kanbuli volt az este... csak mi f�rfiak v�llaltuk be az �nnepek k�r�li m�szakokat. Zsuzska mondjuk j�tt volna, de �t meg mi k�ldt�k haza a bar�tj�hoz. J� gyerek az, meg�rdemli, hogy k�nyeztess�k ilyenkor...!” hadarja �ron, de m�r mosolyognak is, mert esz�kbe jut a falujukbeli l�ny, aki b� egy �ve kezdett �ron�k k�tj�n, mint p�nzt�ros, �s a kezdetben olyan gy�moltalan volt, hogy eleinte el sem hitt�k, hogy egy olyan csinos l�nyka annyira elveszett legyen a feln�ttek vil�g�ban. De mivel aranyos volt �s seg�t�k�sz, h�t egy kicsit vezetgett�k �s sz�p lassan az eg�sz k�t k�z�s gyerek�v� fogadta �s seg�tett�k amiben csak tudt�k.
„Hogy meg vagytok bolondulva az�rt a kis csitri�rt -azt�n majd egyszer csak azt veszitek �szre, hogy ti hordj�tok neki �ssze a babakelengy�t is, ha �gy folytatj�tok”-k�t�zk�dik tov�bb B�ci, de k�zben nem b�rja ki, hogy ne mosolyogjon, �gy hamar el�rulja, hogy csak k�t�zk�dik bar�tj�val.
�ron azonban komolyra ford�tja a sz�t, mert egyb�l felhorgad benne a f�lt� szeretet:
„Meg�rdemli. A m�ltkor is beugrott a feles�ged helyettes�teni, mikor a k�lyk�d beteg volt, pedig nem lett volna k�telez� neki.”
„J�l van na!-nem kell mindj�rt felkapni a vizet! Csak j�tszottam. De mi ez a j� illat �ron?Mire k�sz�lsz m�r megint?” -tereli el a t�m�t a sof�r , mik�zben lassan a gy�lekez� helyre �rnek.
„Semmi!Csak egy kis meglepet�s a reggelihez!-v�gja r� a kutas, �s m�r ugrik is ki az aut�b�l. Odakint pedig meleg k�zfog�ssal �s irigy �lcel�d�ssel v�rj�k a t�rsas�g m�r ott l�v� tagjai. Pedig ha tudt�k volna, hogy �ronnak most mindenn�l jobban esett volna, ha otthon a csal�dja v�rn�.

A nap �gy elszaladt, hogy szinte �szre sem vett�k �s m�r v�ge is volt a vad�szatnak. Sok vad ugyan nem esett, de az�rt mindenkinek meglett a kompetencia. Igaz, ez a nap nem is a l�v�ld�z�sr�l sz�lt, b�r egy-egy toronykakas elejt�s�t hangosan megdics�rt�k, a fiatal vend�gvad�sz pedig eg�sz nap a k�z�ppontban volt �s annyi v�ll lapogat�st kapott, mint m�g soha �let�ben -ugyanis az els� hajt�s els� l�v�s�re egy, a gazosban megb�j� gy�ny�r� v�r�s bund�j� r�k�t szabad�tott meg gondjait�l. Be is �g�rt�k neki, hogy este a falu egyetlen kocsm�j�ban tartand� �sszej�vetelen annyi s�rt kell innia jutalmul, hogy meg is fogja ut�lni a v�g�re. (Ezt a Kar�csony el�tti vacsor�t �vek �ta megtartotta a t�rsas�g, ha volt aznap vad�szat, ha nem -ut�na m�r a csal�d� a ember, ha vad�sz is.)
A reggelin�l persze gyorsan elfogyott a haj�ban s�lt krumpli, �s igencsak hamar megr�vid�lt kolb�sz is. Igaz, kicsit friss volt m�g, mert h�rom hete m�g az �l ajtaj�t d�rta a mosl�k�rt j�kora h�z� form�j�ban, de az�rt csak elkopott �gy is. Lassan elt�ntek a hideg s�ltek is, fogyott a meleg m�zes tea -de j�l is esett a hidegben a langyos poharat fogni, �s hatalmas kortyokkal t�nt el az ny�rillat� �des ned� a torkokban. V�g�l m�r csak a pakkok romjai �s a morzs�k mutatt�k, hogy a Nimr�dok nem csak Dian�nak �s Hubertusnak �ldoznak �nnepeken, hanem Bacchusnak is, de ez �gy volt j� -�s k�l�nben is, a friss leveg� a beteg gyomorb�l is farkas�tv�gyat hoz ki.

Az �tkez�s ut�n �jra nekiindult a kis csapat �s ebben a hajt�sban v�gre �ronnak is siker�lt egy hatalmas s�ld� nyulat karik�ba l�ni, majd egy kakast f�z�tt az oldal�ra, mely olyan hanggal kelt fel a  l�ba al�l, hogy majdnem elesett az ijedts�gt�l. Nem sokon m�lott, hogy �szt�nb�l l�tt, pedig akkor csak fas�rozottnak lett volna j� a mad�r. V�g�l is siker�lt �sszeszednie mag�t �s hagyta a sz�p kakast kirep�lni egy kicsit �s ekkor l�tt. Az els�vel ugyan lemaradt r�la, de a m�sodik l�v�s megt�rte a f�c�n r�pt�t �s az egyik kuty�s vad�sz el� esett. Persze Fleki -a hatalmas n�met vizsla- azonnal �s sz�pen apport�rozta gazd�j�nak, aki egy kalapemel�ssel �s egy k�zfog�s k�s�ret�ben ny�jtotta oda a kutasnak a zs�km�nyt. Ut�na m�r nem sok bab�r termett neki, de nem is nagyon b�nta.
B�la pusk�ja egy szajk�ra �s k�t ny�lra mondott �ld�st, majd egy r�hes r�k�t keresztelt meg egy dupl�z�ssal, de a rudi �gy elszelelt, hogy mindk�t l�v�s m�g�tte csap�dott a h�ba. Persze cukkolt�k is a t�bbiek �rte B�cit(„B�l�m, az�rt d�ntsd m�r el, hogy te most kinek az oldal�n �llsz? B�ntet�sb�l nem l�hetsz ma t�bb nyulat” -�s ez az eln�k mosolyg� sz�j�b�l elhangz� mondat volt tal�n a legenyh�bb), de mit b�nta �. Ma mindenki egy�tt nevetett �s nem egym�son.

A vad�szat v�gezt�vel hazasz�ledt a j�kedv� �s kipirult t�rsas�g �s bizony senki nem t�r�d�tt azzal, hogy az asszonyok morogni fognak, ami�rt a hat�rban elk�lt�tt k�sei reggeli miatt m�g nem voltak �hesek, az esti vacsora miatt pedig m�r nem akartak enni, de sebaj! Ennyi morg�st meg�r ez a nap!

�ron is haza�rt, elpakolta a pusk�t, t�lt�nyt, a vad�szkab�tj�t, rendbe tette a c�km�kj�t, a kompetenciaf�c�n kiakasztotta a kamr�ba, majd megetette a j�sz�gokat. R� is s�t�tedett rendesen, de h�t t�l derek�n hamar �rkezik az este. S�r� k�d ereszkedett le mire v�gzett, s a k�ddel egy�tt egy kicsit megereszkedett az id� is. Kicsit bogar�szott m�g a kamr�ban, megigazgatta az am�gy is t�k�letesen �ll� szersz�mokat, k�rbeforgatta a hajnalban hazafele j�vet „k�lcs�nvett” kis feny�f�t, majd egy „j� lesz ez” d�nny�g�ssel betette maga m�g�tt a kamraajt�t �s bement a h�zba. Tett egy kis f�t a j� �reg sparheltra, majd kimagozott �s �sszedarabolt h�rom s�t�t�k�t(na, nem azokb�l a r�gi, nagy fajt�kb�l, hanem ezekb�l az �jabb, kisebb, k�rteaalak�akb�l), betette �ket a kis t�zhely s�t� r�sz�be �s lef�rd�tt. Kicsit j�tszott a kis vizsl�val, majd led�lt pihenni egyet. R��r m�g, van vagy k�t �r�ja a vacsora kezd�s�ig, �s ahogy ismeri a t�rsas�got, most m�r �gysem fogj�k magukat annyira tartani a kezd�shez, mint reggel.
�gy aludta v�gig azt a m�sf�l �r�t, mintha fejbe v�gt�k volna �s bizony Isten, r�tudott volna m�g h�zni p�r �r�csk�t, de azt�n a telefon �breszt�j�nek m�sodik cs�rg�s�re esz�be jutott a t�k a s�t�ben �s egyb�l kiszaladt a szem�b�l az �lmoss�g. Szerencs�re j�l sz�m�tott -a t�li csemege pont kell�k�ppen s�lt �t. �nt�tt a tetej�re egy kis h�rsm�zet(j� illatosat, mert �nnep t�j�n az illatoknak is nagy jelent�s�get tulajdon�tott), �s mire elk�sz�lt a f�s�lk�d�ssel, �lt�z�ssel, addigra felitta a m�zet is a t�k. Azt�n, hogy ne csak a t�knek legyen j�, �ron egy hirtelen �tlett�l vez�relve a h�t�h�z l�pett, kivette a p�link�s �veget, amiben a vend�gv�r� m�zes-p�link�j�t tartotta(saj�t barack, saj�t m�z, saj�t f�z�s) �s nagyot h�zott bel�le. Kicsit �zlelgette �s esz�be jutott, hogy mennyit cukkolt�k fiatal kor�ban az ilyen h�bortjai miatt. (M�r tudniillik, hogy hajland� volt �jszak�kig g�rc�lni a j�sz�gokkal, m�hekkel, gy�m�lcs�kkel �s a sok miegy�bbel, csakhogy min�l t�k�letesebben belophassa a hagyom�nyokat, a hagyom�nyos �teleket, �zeket a mindennapok k�z�.) Elmosolyodott, majd gyorsan visszatette az �veget �s �jra esz�be jutott, hogy vannak sz�p dolgok is abban, ha egy kicsit szabad az ember fia. Becsomagolta a s�lt t�k�t �s elindult a kocsm�ba.

A vacsora gyorsan eltelt, �s mikor m�snap fel�bredt, �gy �rezte, mintha ezer pici �rd�g j�rn� ugyanazt a duhaj t�ncot, amit B�civel roptak el�z� este. „H���, kem�ny ez a m�zes p�linka...” jutott esz�be, de azt�n beugrott neki p�r feles keser� �s az eln�k h�zip�link�ja is. Az �jf�li pezsg�r�l m�r csak rem�lte, hogy a fant�zi�ja sz�lte, de mikor r�pillantott az asztalra, k�nytelen volt elfogadni, hogy az is val�s�g volt. „De mi�rt van k�t �res �veg az asztalon?”-vakarta meg a fej�t �s abban a pillanatban meg is kapta a v�laszt. A sarokba tolt fotelben l�v� ruhakupac megmozdult, majd elkezdett morogni -B�ci hangj�n. Persze ezt egy m�sik morg�s k�vette -a kiskutya, nem tudta mire v�lni a szokatlan vend�get �s hangosan m�ltatlankodva pr�b�lta kitess�kelni a fotelb�l. Lassan �ssze�llt a k�p: miut�n meg�rkezett, megivott p�r b�gre forralt bort, majd be�ll�tott cimbor�ja is. Kez�ben egy �veg r�vid �s �ron mell� ker�lve sz�les vigyorral k�z�lte, hogy az � feles�ge sem alszik otthon, mert seg�t az anyuk�j�nak f�t d�sz�teni. „H�t �gy kezd�d�tt a tegnap este... de hogy fejez�d�tt be?” Nagy keservesen fel�llt, �s am�g megrakta a t�zhelyet, addigra bar�tja is el�ker�lt a ruh�k al�l. Ahogy egym�sra n�ztek, elkezdtek nevetni.
„J�l siker�lt a tegnap este-mi?K�r, hogy �jf�lre m�r v�get is �rt.”-vigyorgott  B�ci.
„Tiszt�ra, mint mikor m�g kiscsik� koromban megitattad velem az els� p�link�t.”-v�laszolta �ron �s �jra elkezdett nevetni.
A d�lel�tt gyorsan eltelt. �ron s�t�tt haj�ban krumplit, tett az asztalra k�t�z�tt sonk�t, vajat �s lilahagym�t, majd reggeli ut�n megk�v�ztak. Mikor elv�ltak, megbesz�lt�k, hogy d�lut�n kin�znek etetni. Azt�n mehet mindenki a maga �tj�n: �ron dolgozni, B�ci pedig a csal�dj�hoz.
Miel�tt besz�llt volna az aut�ba, B�la m�g visszasz�lt:
„Az�rt hozz ki pusk�t is! H�tha belefutunk egy r�k�ba, vagy egy s�ld�be.” -s v�laszt sem v�rva m�r be is pattant az �l�sre �s elt�nt a sarkon.

�ron eg�sz nap pihent �s p�r�ra alv�s, meg a kiad�s reggeli �s egy gyors eb�d ut�n m�r eg�sz j�l �rezte mag�t. Bar�tja, mint mindig, most is id�ben �rkezett, de miel�tt �ron besz�llna, �tadja neki a kulcsot �s kijelenti, hogy innent�l � vezet.
„Miel�tt ide j�ttem volna, beugrottam B�luhoz -a n�gy j� bar�t k�z�l ketten is B�la n�vre hallgattak, �gy azt�n sokszor csak �k tudt�k, hogy kir�l is van sz�, ha sz�ba ker�lt valamelyik B�la-   Bel�m er�szakolt egy felest, �gy azt�n nem akarok �sszet�z�st a jardokkal. Pusk�t meg �gysem hoztam.” Vigyorog.
„Cimbora, te jav�thatatlan vagy!-vagy ink�bb gy�gy�thatatlan. Hogy b�rja ezt az asszony?”- �v�dik vele a kutas.
„Megkapja a napi betev�t, �gy nem panaszkodik...”
„Neked mindenre van kap�sb�l v�laszod?”
A be�r�k�nyvn�l be�rj�k magukat, hogy minden rendezve legyen, majd j�kedv�en �lcel�dnek egym�ssal, mik�zben lassan fogy alattuk a k�ves�t. Nem lehet sietni, mert az  �t igencsak cs�sz�s �s jobb k�sni, mint meg sem �rkezni.
Szerencs�re j� id�ben vannak m�g, �gy nem jelent gondot, ha nem sietnek. Az id� sz�p, a kedv�k j� �s v�gre megint kint lehetnek. V�gigj�rj�k �ron �s B�ci sz�r�it, ahonn�t minden elfogyott, pedig k�t napja t�lt�tt�k fel �ket. Ezut�n elkanyarodnak a Nagyturj�nok fel�, mert ott is van egy apr�vad-etet� �s k�l�nben is... h�tha egy rudi is el�j�k ker�l.
Ahogy meg�rkeznek, az aut�t le�ll�tj�k a n�das mellett, majd ki erre, ki arra egy-egy v�d�r kukoric�t cipelve elindulnak a k�t etet�h�z, amik a n�das k�t v�g�n �llnak. B�ci csak t�vcs�vel, de �ronn�l bizony ott a j� �reg 7,62-es. P�r perc s�ta ut�n a kutas meg�ll, hogy kif�jja az orr�t, de ahogy megtorpan, meg�ti a f�l�t valami szokatlan hang, majd nemsokkal k�s�bb a diszn�k jellegzetes szaga is megcsapja az orr�t. „A mindenit! M�g a v�g�n lesz itt valami!”-kapja el a vad�szl�z, s sz�ve a tork�ban dobog az izgalomt�l. A v�dr�t ott hagyja, �s sz�p �vatosan elindul a sz�r� fel�, mert onn�t j�tt a cs�mcsog� hang. Szerencs�re a n�dban itt van egy kis �b�l, az etet� pedig ennek a k�zep�n van, �gy v�gig j� takar�sban �s j� sz�llel lophatja be a vadat. Mikor ki�r a sarokra �vatosan kik�mlel a n�d m�g�l: k�t j� s�ld� �s egy nagy kan ropogtatja a f�c�noknak kisz�rt kukoric�t �s annyira belefelejtkeztek a k�s� d�lut�ni lakm�roz�sba, hogy fel sem figyelnek a  z�r kattan�s�ra. �ron f�lt�rdre ereszkedik �s c�loz. De hi�ba a kedvez� hely, a diszn�k mindig �gy �llnak, hogy nem meri �tj�ra engedni a goly�t. Ahogy ott t�rdel a h�ban, egyszer csak meg�ti a f�l�t m�g egy hang. Messzir�l j�n ez az �ppencsak-nesz, de lassan egyre jobban ki lehet venni. �szaki v�ndorok k�zelednek a felh�k alatt �s m�r sz�pen hallatszik a jellegzetes csukl� „Lilik-lik, gilik-lilik-lik”. �ron leereszti a pusk�t. Hirtelen olyan j�l �rzi mag�t, hogy el is felejti, hogy az el�bb m�g ki akart ugrani a sz�ve �s hogy a nagy lehet�s�g egy nagy kanra lehet �pp most cs�szik ki a kezei k�z�l. „Elv�gre Szenteste van. Nem fogok l�ni!”-hat�rozza el mag�t.
„Ne csak nekem legyen �nnep a mai nap”-mosolyodik el saj�t �rzelmein- „a kukoric�t meg itt is megtal�lja a mad�r. �gy mindenki kap aj�nd�kot.” S a gondolatot tett k�veti. Visszalopakodik a v�d�rh�z �s �vatosan ki�nti a tartalm�t egy kis bodza bokor al� �s vissza�vatoskodik az aut�hoz, ahol m�r v�rja a bar�tja. �rdekes csend fesz�l k�z�tt�k �s �ronnak esz�be jut, hogy el kellene mondania mi t�rt�nt, de nem akarja hallgatni a piszk�l�d�st, �gy nem sz�l, B�ci meg nem er�lteti a besz�lget�st. Mivel lassan s�t�tedik hazaindulnak, s alig sz�lnak egym�shoz az �ton.
Miel�tt �ron kisz�ll az aut�b�l bar�tja megfogja a kez�t �s cinkos mosollyal az arc�n, odafordul a kutashoz:
„Te �ron!-legal�bb nagy volt?”
„Mi?”
„H�t a diszn�, amit l�tt�l. Tudom, hogy volt ott valami, mert ut�nad mentem ahogy v�geztem, de mikor l�ttam, hogy let�rdelsz �s c�lzol, meg�lltam �s csak t�vcs�vel n�ztelek. Azt�n l�ttam, amikor feln�zt�l az lib�kra. Olyan tiszt�n l�ttalak a t�vcs�ben, hogy m�g a vigyort is l�ttam az arcodon, mikor leeresztetted a pusk�t. Ha r�ka lett volna, tuti nem engeded el... sz�val? Nagy volt?”
„Nem volt �ri�s, de igen: nagy volt.”
„Gondoltam”-v�gja r� B�ci, majd gyorsan t�m�t v�lt- „A t�bbieknek �zensz valamit? Nincs m�g kedvem hazamenni �s f�t d�sz�teni. Azt hiszem, boldog�tom �ket egy kicsit, am�g az asszony �s a gyerekek elk�sz�lnek a f�val.”
„Igen kellemes �nnepeket k�v�nok nekik �s hogy igyanak egy poh�r pezsg�t az eg�szs�gemre!” -v�laszolja mosolyogva a kutas kipattan az aut�b�l, majd sz�les int�ssel elb�cs�zik a bar�tj�t�l, aki visszadud�l m�g, �s bemegy a h�zba.

Az este lassan telik a benzink�ton. Ilyenkor se vev�, se ellen�r, csak egy-k�t elk�sett utaz� fut be nagy ritk�n. A kutasok �s az elad�k jobb h�j�n k�rty�zgatnak, de azt is csak �gy �mmel-�mmal. �ron n�ha kimegy sz�tn�zni, s ilyenkor viszi mag�val a keres�t is -a benzink�t a falu sz�l�n van �s teliholdkor vagy h� mellett bizony sokszor l�tni �jszaka �zeket, r�k�t, n�ha valami ritkas�got is. De �gy n�z ki, hogy ma az �llatok is �nnepelnek, mert semmi mozg�st nem l�tni a k�rny�ken. Lassan csordog�lnak a pillanatok �s percekk� is alig akarnak �ssze�llni, nemhogy �r�kk�. �jf�lkor az�rt koccintanak egyet a t�bbiekkel. Ilyenkor megengedhet� ez a kis lazas�g, de ez az �nnepel�s is csak f�l �r�ra t�ri meg az egyhang�s�got. Azt�n v�gre valah�ra el�rkezik a m�szak v�ge. Ez m�r egy kis v�ltozatoss�got jelent, mert �t kell adni a kutat a k�vetkez� m�szaknak �s legal�bb lehet egy kicsit tenni-venni. �s v�g�l el�rkezik reggel f�l h�t -�s be�ll�t �ron�rt a munkat�rsa, hogy hazavigye. Persze a t�ma v�gig az, hogy milyen j� volt az el�z� este, ki mit kapott, ki minek �r�lt a legjobban, mi volt a vacsora, meg a t�bbi �nnepi mozzanat �s min�l tov�bb hallgatta �ron, egyre jobban hi�nyzott neki a csal�dja. Sajnos, � k�nytelen volt n�lk�l�zni ezt a kellemes hangulatot az el�z� este �s azt sem tudja, hogy mikorra k�sz�l el az � aut�ja, hogy hazahozza �ket.
Mikor meg�rkeznek, morcosan elk�sz�n, majd bev�gja az ajt�t maga m�g�tt. Semmihez nincs kedve, egyed�l �rzi mag�t. „K�s�bb tal�n �tn�zhetn�k valamelyik j�mad�rhoz, de m�g korai lenne zavarni �ket.” �s ahogy �gy morfond�rozik, dudasz�ra lesz figyelmes. „Ki az �rd�g nem b�r mag�val ilyenkor!”-fortyan f�l, de az�rt csak kin�z �s leesik az �lla: a kapuban ott �ll B�ci kisbusza �s �pp akkor sz�llt ki bel�le a feles�ge, a k�t B�la �s �rpi a harmadik csirkefog� pedig  az els� �l�sr�l vigyorognak a megh�kkent kutasra. �ron azt sem tudja, mit csin�ljon, de a kisbusz m�r tolat is ki az �tra. Az �r�kvid�m B�ci m�g visszakiab�l bel�le: „Kellemes �nnepeket kom�m! �r�lj az aj�nd�kodnak, azt�n d�lut�n n�lunk tal�lkoz�!”
�s ahogy �ront k�rbevette a csal�dja, akkor �rezte igaz�n, hogy �nnep van mindenkinek!