Ahogy �g�rtem, itt a t�rt�net:

Az a „bizonyos napom” m�r reggel �ta arr�l sz�lt, hogy ak�rmibe kezdtem bele, az mind balul �t�tt ki, �s annyi balszerencse �rt, hogy m�r d�lut�n kett�kor arra gondoltam, hogy ink�bb hazamegyek �s lefekszem aludni –de biztos akkor is rosszat �lmodtam volna. 5 �ra k�rny�k�n pedig tet�z�tt a dolog, �gyhogy elhat�roztam, hogy megt�p�zott idegeim este egy kis vad�szattal fogom kik�r�lni.

Majdnem nem j�tt �ssze a tervem, mert f�l h�tkor telefon�lt az egyik sof�r�nk, hogy lerobbant �s menteni kell. Persze egyb�l beindult a telefon�lgat�s, ki, hol, hogyan �s mivel tud seg�teni a sof�rnek �s itt kezdett fordulni a szerencse kereke, mert f�l �ra ut�n �gy tehettem le a telefont, hogy siker�lt megoldani a probl�m�t.

Ezut�n rohantam haza �t�lt�zni �s b� negyed �ra m�lva a be�r�k�nyvn�l m�r azon tanakodtam, hogy k�t es�lyes hely k�z�l melyiket v�lasszam aznapra –a nagy kiterjed�s�, erd�vel k�rbevett sil�kukoric�t vagy azt a turj�nba fut� kis cs�k kukoric�t, amit p�r nappal kor�bban fedeztem fel. Ahogy a nyer� helyen t�rtem a fejem, egyszer csak h�vnak telefonon, hogy vend�gek �rkeznek est�re, mit gondolok, hol lehet nagyobb szerencs�j�k (a dologhoz hozz�tartozik, hogy b�r nemr�g lettem tag ezen a ter�leten, r�g�ta j�rom m�r a k�rny�ket, r�ad�sul mostan�ban t�nyleg sok id�t t�lt�ttem kint, �gy sokszor keresnek meg, hogy miket l�ttam, tapasztaltam egyes ter�letr�szeken). A nagy t�bl�t javasoltam, mert mostan�ban ott mindig �ssze lehetett futni a diszn�kkal –�gy nekem maradt a k�t lehet�s�g k�z�l az ut�bbi. Gyorsan be�rtam magam �s negyed�r�val k�s�bb m�r a c�km�komat pakol�sztam kifel� az aut� csomagtart�j�b�l. Felkaptam a v�llamra a vad�szt�sk�m –lesvad�szataim elmaradhatatlan kell�k�t, minden sz�ks�ges felszerel�sem t�rol�j�t- �s a pusk�t, majd �vatosan araszolva elindultam a mozgathat� les fel�, ami a kukorica t�ls� fel�n volt lerakva.

Ezt a ter�letet �gy kell elk�pzelni, hogy a falut�l kb. egy km-re helyezkedik el egy kan�lis �s a telep�l�s k�z�tt. A sz�nt�k nagy r�sze mostanra learatott �s felb�l�zott kal�szosokkal volt bevetve, de n�hol egy-egy muhar �s lucernat�bla is megb�jik a triticale, a rozs �s a kopaszb�za tarl�k k�z�tt. Itt tal�ltam �n r� egy 7-8m sz�les, de 6-700m hossz� kukorica-cs�kra, aminek egyik fel�n az �t melletti fasor h�z�dik, a m�sik fele viszont egy turj�n k�r� telepedett boz�tos alj�, �de kis erd�ben �r v�get. J�rtomban-keltemben figyeltem fel erre a t�bl�ra, mert felt�nt, hogy p�r sz�l ki van d�lve a tarl�kra �s mikor k�zelebb mentem, l�that�v� v�ltak az elk�vet�k nyomai, mert bizony teny�rnyi borztappancsok �s j� p�r k�l�nb�z� m�ret� diszn�l�b lenyomat�ra leltem. „Hoh�! H�t ezen a kis cs�kon nem kis forgalom zajlik le est�nk�nt!” Annak pedig m�g jobban meg�r�ltem, mikor r�tal�ltam a kis hordozhat� lesre, amit kor�bban helyezett ki ide a t�rsas�g a kal�szosok megv�d�s�nek seg�t�s�re. Ide tartottam akkor este is.

Mikor el�rtem a lest, megszok�sb�l k�rben�ztem a les alj�n is –s�t�tben k�nnyebb megtal�lni a viszony�t�si pontokat, ha t�bb szemsz�gb�l is megfigyelj�k �ket-, majd felcihel�dtem a lesre. Mobilit�sa ellen�re ez egy stabil, k�nyelmes deszkat�kolm�ny (bizony mozgat�s�hoz is t�bb ember sz�ks�ges), oldalfalainak magass�g�t pedig mintha pont hozz�m m�retezt�k volna: a pusk�t r�t�masztva k�nyelmesen c�lozhatok minden ir�nyba.

Kipakolom a legsz�ks�gesebb eszk�z�ket mell�m a padra, hogy k�s�bb m�r ne kelljen ezekkel z�r�gn�m: t�vcs�, puskal�mpa �s az ehhez tartoz� akkumul�tor, egy alma (unalom�z�nek), f�l liter �sv�nyv�z (hajnalig sz�nd�kozom maradni), �s a sz�nyogriaszt�, amivel gyorsan be is f�jom magam, mivel kezdenek megjelenni ezek az ideges�t�, mostan�ban m�r nem is cs�p�seket, de ink�bb harap�sokat okoz� kis nyavaly�sok. Elrendezek magam k�r�l mindent, majd bet�razom a pusk�t �s most m�r csak v�rnom kell. Lassan felt�nnek az els� csillagok –nem tudom, hogy m�s hogy van vele, de engem teljesen le tudnak k�tni. �r�kig el tudom �ket n�zegetni. Ha meg k�zben le-le esik egy kis �gi l�mp�s, akkor m�s m�r nem is kell… vagyis csak annyi, hogy megcs�rrenjen a sz�rad� kukoricalev�l. Most is a csillagokat figyelem, de egyszer csak felriaszt ebb�l az �llapotb�l valami t�voli z�rg�s-cs�rg�s-csattog�s. T�vcs� fel �s a hang ir�ny�ba k�mlelek: traktorok k�zelednek a z�ty�g�s f�ld�ton. El�l rakod�villa, h�tul rozzant plat�: a k�zeli lucern�n kintmaradt nagyb�l�k�rt j�nnek. Nem tudom, hogy m�rges legyek-e vagy se… egyr�szt egy id�re biztos elzavarnak minden vadat a k�zelemb�l, m�sr�szt viszont mindig is szerettem eln�zegetni a betakar�t�st. Sz�momra valahogy k�l�n�s misztikuma van annak, amikor az ember egy (vagy t�bb) �ves munk�j�t szinte pillanatok alatt learatja, �s �sszegy�jti –valahogy mindig az r�gi id�k parasztjai jutnak r�la az eszembe, akik kora tavaszt�l k�s� �szig kint dolgoztak a f�ldeken, majd mindegy z�r�akkordk�nt mindent behordanak a pajt�ba, padl�sra, sz�nbe, pinc�be �s a v�g�n a munk�t�l koszosan, f�radtan, de el�gedetten n�znek k�rbe a h�zt�jon, hogy „Na, most m�r j�het az a nyavaly�s t�l! �hen m�r nem halunk.” �s ut�na j�hettek a mulats�gok, a b�lok, lakodalmak, nem kellett kapkodni a diszn�v�g�ssal,  est�nk�nt a kemence, sparhelt mellett r��rtek faragni, sz�ni, fonni �s volt idej�k egym�sra.

Most is hasonl� dolgok jutnak az eszembe, �s mik�zben n�zem a munk�t, sz�pen r�m telepszik az augusztusv�gi �jszaka. A hold sarl�ja is felj�tt m�r, de gy�r f�nye mellett nem sok mindent l�tok. Mindenfel� t�csk�k ciripelnek �s mellettem a s�r� boz�tb�l n�ha felhangzik egy kis kuvik panaszos ki�lt�sa. H�v�s�dik �s a tarl�kon itt-ott lenge p�rafelh� kezd megjelenni: a k�d kistestv�re. M�g nem olyan nagy �s s�r�, hogy az eg�sz vil�got eltakarja a szemem el�l, de ahhoz m�r el�g, hogy egy eger�sz� r�k�t, elvadult h�zimacsk�t, net�n egy kisebb kond�t is eltakarjon. H�trad�l�k �s szememet becsukva hallgat�zom. Nem tudom m�s hogy van vele, de �n mintha ilyenkor jobban hallan�k. �gy �rzem, jobban felfogom a finom z�rejeket, a hangok ir�ny�t, t�vols�g�t. �jszakai lesn�l k�pes vagyok a les nagy r�sz�n csukott szemmel hallgat�zni –persze n�ha el�fordul, hogy k�zben elszund�tok, de eddig m�g mindig fel�bredtem a legkisebb z�rejre is. Ha meg nem �bredtem volna fel, h�t semmi gond, magnak is kell hagyni valamit a vadb�l!

Ahogy �gy csukott szemmel hallgat�zom, felt�nik, hogy halkul a traktorok zaja. Feln�zek, �s val�ban: m�r csak a t�volban imbolyg� p�tkocsi l�mp�j�nak gyenge f�ny�t tudom kivenni. Megn�zem az �r�m: t�z m�lt p�r perccel. Visszag�rnyedek el�z� poz�ci�mba �s alig telik p�r perc, t�lem balra z�r�gni kezd valami a s�r�ben. Oda-vissza szaladg�l �s az el�z� napok tapasztalatai alapj�n gyorsan meg�llap�tom, hogy ez a ismeretlen j�sz�g csakis borz lehet. Sebaj, j�het �kelme is -vadk�relh�r�t�son lenn�k vagy mi-, csak l�pjen ki egyszer a tiszt�sra! De �kelme bizony nem akar megv�lni a bund�j�t�l, mert nem mutatja mag�t egy pillanatra sem, hanem ink�bb elszalad oda, ahol a kukorica a turj�nba fut, �s ott felt�n�smentesen surran �t �jszakai eb�dl�j�be. Ahogy hallom, t�lem kb. 40-50m-re lehet, t�ri m�r a kukoric�t is, hallatszik, ahogy recseg a sz�rad� kukoricasz�r. T�bben is lehetnek, mert egyszer csak megindul fel�m is a z�rg�s �s szinte eg�szen a lesig felj�n a keskeny t�bl�ban. R�n�zek az �r�mra: f�l-tizenegy. Emelem a pusk�t, k�sz�l�k a l�v�sre, hogy ne akkor kelljen kapkodni, amikor a vad egy pillanatra felt�nik. Igen �m, de mintha rosszul hallan�k, mert �gy t�nik, hogy az el�ttem elhalkult z�rg�s vagy j� hatvan l�p�snyivel feljebb folytat�dna az �t fel�, mert ott is cs�r�g m�r a sz�raz lev�l. Hogy is van ez? Egy pillanatra �rtetlen�l �llok a term�szetfelettinek t�n� dolog el�tt, de azt�n helyreugrik a k�p: diszn�k! �s m�r hallatszik is, ahogy az �sszemarakod� malacok vis�toznak. T�vcs�vemben n�zem az ir�nyt, de semmit nem l�tok. V�rok egy kicsit, de �gy t�nik, mintha k�zeledn�nek –pr�b�ra teszik rendesen a t�relmem… azt�n meg�llnak. T�lem b� s�r�tl�v�snyire. Nincs mit tenni, egy alkalmas pillanatban r�juk villantok a puskal�mp�val �s ahogy felt�nik a kukorica sz�l�ben cs�vet t�rdel� koca �s k�r�l�tte a n�gy malac, kiv�lasztom a legsz�ls� malacot �s m�r �tj�ra is engedem a goly�t. A l�v�s hangja szinte darabokra t�ri egy szempillant�sra a vil�got, de azonnal helyre is �ll a vil�g rendje: j� a becsap�d�s hangja �s ahogy m�g egyszer odavil�g�tok ahol az el�bb a diszn�k �lltak, l�tom, ahogy  a koca malacait otthagyva �tv�g a tarl�n, egy t�volabbi turj�n ir�ny�ba. A malacok viszont nem �rtik a dolgot, mert szoborr� dermedve �llnak m�g p�r pillanatig, mire az anyjuk ut�n induln�nak. Ekkor jut eszembe, hogy m�g egyet l�hettem volna, ha… ha nem felejtek el �jrat�razni. De bizony a nagy izgalomban ez teljesen kiment a fejemb�l. „Sebaj! - d�nny�g�k magamban- L�ssuk azt a malacot!” Vigyorgok bele a s�t�tbe �s lassan �sszeszedem a felszerel�sem, mik�zben az addig megzavart borzok is lassan kisomford�lnak a kukoric�b�l. Vissza�l�k m�g egy kis id�re, hallgat�zom, de semmi nem hallatszik a r�l�v�s ir�ny�b�l. Lassan lek�sz�l�dom a lesr�l �s keres�l�mp�mat bekapcsolva elindulok r�l�v�s hely�hez. Els�re ugyan elt�vesztem az ir�nyt, mert vagy t�z m�terrel k�zelebb keresem a sebz�s nyomait, de azt�n, mikor azt nem tal�ltam meg, �jra bem�rem a lest �s a k�rny�ket, majd a j� helyre �rve nyugt�zom magamban, hogy j� szok�somm� v�lt, hogy m�g vil�gosban megjegyzek minden kiindul�si pontot, ami s�t�tben a hasznomra v�lhat: egy f�t, egy gazcsom�t, vakondt�r�s ir�ny�t, ak�rmit, ami az �jszakai t�j�koz�d�st seg�theti a k�s�bbiekben. A r�l�v�shez �rve j�kora m�jdarabot tal�lok, �s ahogy jobban odavil�g�tok, m�r l�tszik a v�rz�s, majd a ken�s is. P�r l�p�ssel beljebb pedig ott fekszik az Els�! Alig hiszek a szememnek! V�gre! Annyi pr�b�lkoz�s, sok �ves leskel�d�s ut�n v�gre el�ttem fekszik �letem els� vaddiszn�ja. Na, nem mintha eddig olyan sokszor mentem volna kifejezetten diszn�ra –valami�rt m�g nem �reztem azt, hogy nekem vaddiszn�t kellene l�n�m-, de az es�ly sokszor megvolt r� a sok r�kales �s tarvadaz�s k�zben.  J�l megn�zem magamnak, majd egy kisebb cs�vet let�rve megadom neki az utols� falatot. Kalapomat lev�ve m�g egyszer v�giggondolom az elm�lt perceket, majd a l�bait �sszefogva elindulok vele az aut�hoz. Nem nagy, de mintha minden egyes l�p�ssel egyre nehezebb lenne. M�g j�, hogy csak p�r percnyi s�ta v�laszt el az aut�t�l, mert a v�g�n m�r lehet, hogy nem is malacnak, de legal�bb egy j�f�le s�ld�nek �reztem volna a s�lya alapj�n.

A kocsihoz �rve elpakolom a felszerel�sem �s telefon�lgatni kezdek: merthogy valakinek csak el kell �js�golni a t�rt�nteket… meg h�tha valaki kint van m�g vad�szni �s nem maradok avatatlanul. El�sz�r a vad�rt h�vom, � a leges�lyesebb, de miut�n k�z�lte, hogy � bizony otthon van -25 km-re t�lem-, felh�vtam m�g p�r es�lyes ismer�st, de nem sok eredm�nnyel. �gy h�t betettem a malacot a csomagtart�ba, �s elindultam a be�r�k�nyvh�z. K�zben �rkezik a h�v�s, hogy a vad�szmester�nk �s egy f�rumt�rsunk van m�r csak kint a ter�leten, �k pedig perceken bel�l meg�rkeznek. F�lre�lltam h�t egy bek�t��tn�l �s nemsok�ra m�r fel is t�nt a kanyarban a kocsijuk l�mp�ja. Az avat�s gyorsan megvolt –l�v�n, hogy m�r �jf�l is elm�lt-, de ritk�n t�rdeltem olyan boldogan az els� f�l�, mint akkor este. A vad�szt�rsak dics�rete �s tan�csai is k�l�n�sen j�l estek –m�g ha figyelmeztet�s is volt k�zt�k, akkor is: ugyanis a nagy izgalmamban elfelejtettem kizsigerelni a malacomat. Igaz, tudtam, hogy nagy baja nem lesz, mert addigra m�r felriasztottam �lm�b�l az egyik bar�tomat, hogy mire haza �rek, v�rjon r�m a kapuban �s persze el ne felejtse a „fog�p�link�t”, mert „diszn�v�g�s” lesz! Kicsit ugyan morgott a k�s�i �breszt��rt, de tudtam, hogy egy ilyen jeles esem�nyt �gysem fog kihagyni.